~Meg..- nyőgte erőtlenül a srác , mire Harry elengedte, de azért még rúgott egyet az oldalába.
Se szó , se beszéd, megfogta a kezem, és a kocsi felé húzott. Fogása gyenge volt, és óvatos, de még így is éreztem azt a mérhetetlen dühöt, ami belőle áradt . Táskámért nyúlt , és előhalászta belőle a kulcsokat , majd kinyitotta nekem az ajtót. Beültem az anyósülésre, és vártam, hogy Harry becsukja az ajtót, és beüljön, hogy végre elhúzhassunk , de nem tette. Csak állt és nézett.
-Sajnálom... - mondta , és óvatosan puszit lehelt a homlokomra - Az én hibám...
Becsukta az ajtót, és megkerülte a kocsit. Meglepődtem , nem hittem volna, hogy ismeri ezt a szót...jó ez egy kicsit durva így, de nem hittem volna, hogy egyszer tőlem kér bocsánatot! Bár lenne rá oka..
Bepattant a kocsiba , majd elindította a motor, és a kocsi kigördült az útra. Pár perc kínos csönd után azonban Harry megszólalt.
-Fáj valamid ? - nézett rám, majd tekintetét újra az útra szegezte.
-Csuklóm, de nem vészes ... - füllentettem, mert nagyon is fájt , mozgatni sem tudtam.
-Mutasd ! - szólt Harry , és leparkolt az út szélén.
Óvatosan felé nyújtottam a kezem , de mikor hozzáért felszisszentem . Beleharaptam az ajkamba, így egy kicsit enyhült a fájdalom.
-Hazudni azt nem tudsz ... -jegyezte meg - Még hogy nem vészes...
-Jól van ... eléggé fáj -sóhajtottam .
-Sajnálom ... -nézett rám aggódva .
-Nem te tehetsz róla ... -rántottam meg a vállam.
-De ... nem kellett volna eljönnöm, már az elején tudtam ! - engedte el a kezem .
Bíztatóan rámosolyogtam, hogy lássa , szerintem nem az ő hibája, mire neki is halvány mosoly futott át a tekintetén. Közelebb hajolt, és hüvelykujjával letörölte a már arcomra száradt könycseppeket. Érintésére kirázott a hideg, de most jó értelemben, és ezt ő is észrevette. Elégedett mosoly terült szét az arcán, mire megjelentek kis gödröcskéi a szája szegleténél .
Közel volt...túl közel, lehellete csiklandozta az arcom . A gyomrom görcsbe rándúlt , légzésem gyorsult.
Hirtelen fordítottam el a tekintetem , nem akartam érezni. Hisz utálom, teljes szívemből utálom ! Leírhatatlan mennyi fájdalmat okozott .Harry csalódott arcal fordult vissza, és indította be az autóm, amit nem tudtam hova tenni.
A nap már felkelőben volt , narancssárga sugarai körbefonták az egész várost. Zaklatottan figyeltem az elsuhanó fák lombjait , miközben szemeim nehezedni kezdtek, majd elsötétült minden ...
-Lauren ... -suttogta valaki - Lauren...
Óvatosan felnyitottam szemeimet , és Harry göndör fürtjeivel találtam szembe magam . Még mindig a kocsiban voltam . Körülnéztem, de egy ismeretlen hely tárult a szemem elé.
-Hol vagyunk ? - kérdeztem , miközben egy nagy ásítás hagyta el a számat.
-A korház elött. - egyenesedett föl .
-Mi ? - esett le az állam , minek jöttünk korházba ?
-Meg kell nézetni a csuklód, azt mondtad nem tudod mozgatni ! - húzott ki a kocsiból , majd a bejárat felé tolt.
-Jól van megyek, ne lökdöss ! - szóltam rá ,majd beléptem az épületbe.
**********
-Mit mondunk anyáéknak ?! - kérdeztem idegesen, mikor bepattantunk a kocsiba.
- Majd kitalálok valamit ! - töprengett.
-Mégis mit ?! Hogy magyarázod ki, hogy eltűntem az északa kellős közepén, és törött csuklóval állítok be ?! - kérdeztem ingerülten.
Hát igen... az az állat eltörte a csuklóm ! Igaza volt Harrynek , és ....khm...hálás vagyok neki, amiért elhozott a korházba , de hogy magyarázom ezt ki ? Ha igazat mondok tuti hogy Harry bajba kerül, de én is, amiért nem szóltam senkinek, hogy eljöttem.
-Akkor megmondom, hogy az én hibám, ennyi ... -sóhajtott.
-Ahogy Dest ismerem , büntit kapsz, bármekkora világsztár is vagy ! - néztem rá
Megrántotta a vállát , és bekanyarodott az utcánkba. Leparkolt a ház elött, majd mind a ketten kiszálltunk. Mély levegőt vettem , és imádkoztam, hogy drága nevelőim még aludjanak, de sajnos az élet újra kifogott rajtam.
-Lauren, hol a fenébe voltál, már halálra aggódtam magam ! És mi történt a csuklóddal ? - vont kérdőre anya , amint beléptünk.
-Elestem... -rögtönöztem - Stacy hívott, hogy vészhelyzet van, és muszáj átmennem hozzá , és a sietésben elestem...
- Tényleg ? - húzta fel a szemöldökét - És akkor mért vagytok együtt ?
-Épp jött haza, és én is , így fölvettem ! - bólogatott Harry is.
-Legközelebb szólj - enyhült meg anya arca - És milyen volt a buli ?
-Ne is beszéljünk róla ... - morgott Harry, majd együtt elindultunk az emeletre.
Úgy ahogy voltam bevágódtam az ágyamba, és 1 perc sem telt bele, azonnal elnyomott az álom.
Pár percig még nyűglődtem, majd halkan megfordultam, és örömmel konstantáltam, hogy szinte az egész napot átaludtam . Már 17:45 volt...
Kikászálódtam az ágyból , majd átöltöztem itthoni ruhába , és elindultam a konyhába kajálni. Jó kezemmel kinyitottam a hűtőt, majd megmelegítettem a kaját. Lekucorodtam a székre , és nekiláttam az evésnek.
-Lauren ! - kiálltott anya.
-Konyhában vagyok ! - adtam meg tartózkodási helyem.
-Átugrunk a mamához, készülődj ! - mosolygott anya.
-Anyaa ... hulla fáradt vagyok ! - nyöszörögtem - Ott alszotok ?
-Igen , de neked is kell jönni ! - nézett komolyan.
-Mi lenne, ha én holnap mennék ? Mindjárt elalszok ! - kérleltem .
-Jó rendben .. -morgott anya , majd visszament az emletre cuccolni.
Lenyeltem az utolsó falatot, majd elmostam a tányérom...vagyis csak akartam, de egy kézzel nem ment, így hagytam.
-Elmentünk , holnap legkésőbb 12-re gyere ! - ölelt meg anya , mire intettem egy sziát.
Fáradtan dőltem le a kanapéra, és megkerestem a távirányítót. Ugyan a TV ment, de én nem teljesen fogtam fel mi megy , szemeim elnehezűltek, majd újra álomba merültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése