12.~Tévedtem~

Harry sokat mesélt magáról , az életéről , a családjáról , és a srácokról.  Az emberek azt hiszik, hogy mindene megvan , pénz , siker, hírnév, barátok . Én is azt hittem, hogy neki csak is tökéletes lehet az élete...de a hírnév nem minden. Attól még mert van pénzed , naponta szerepelsz az újságban , híres vagy , nem tökéletes az életed. A sztárság egyben átok, amellett, hogy néha jól jön. El sem tudja senki sem képzelni, mit kell átélniük, csak az tudja, aki hasonló úton halad.
Nem tudhatod, ki az , aki csak a népszerűséged miatt van veled , és ki az, aki azért szeret, aki vagy. Nincs magánéleted, az újságírók az őrületbe kergetnek, bemocskolnak, és megaláznak. Az egyetlen dolog, ami miatt minden nap újúlt erővel tudsz ébredni ... az a rajongók. Az ő szeretetük, tiszteletük, és megértésük adja azt a csöpp kis erőt, ami felállít minden gödörből.

-Tudod ...- néztem rá - Tévedtem...sajnálom.

-Nincs miért bocsánatot kérned - nézett rám, majd tekintetét az ég felé fordította - A szüleid elváltak ...apukád hol él ?

Az apa szó hallatán , kezem ökölbe szorult , egész testem a düh töltötte be ... egy emlék keveredett ki a többi közül, visszarepítve a fájdalmas múltba.

Gyorsan szedtem a lábaimat a kihalt utcán . Nem néztem hátra, minél elöbb haza akartam érni. Az eső már eláztatta a ruhám ,  de ez volt a legkisebb bajom. Az utca csendes volt, hallani lehetett, ahogy az esőcseppek halk dallamot képezve koppannak a földön, és az ereszeken. Autók már nem közlekedtek , késő volt...
Ezernyi gondolat cikázott a fejemben . Megalázottnak, és idiótának éreztem magam. Hagytam, hogy kihasználjon, elhitette velem, hogy szeret, hogy mi örökké együtt leszünk. De megalázott , földbe tiport és kihasznált mindvégig, én meg mint egy kiscica bújtam hozzá. 
Gyorsítottam lépteimen , és bekanyarodtam az utcánkba. Az ég dörgött , villámlott, de én szemet hunytam felette. A kapu elött  mély levegőt vettem, majd sietősen beléptem. Fölrohantam a küszöbre, és beléptem a meleg házunkba. 
Halk , indulatos hangok ütötték meg a fülem, mire ijedten rohantam a konyhába, de az ajtóban megtorpantam...lefagytam...

-Nem fogok terroban élni, nem fogok többé úgy elaludni, hogy attól félek őt is bántod !! - üvöltött anya.

- Most azonnal hagyd abba a kiabálást, vagy megbánod ! - szólalt meg indulatosan apa.

-Komolyan mondtam John ! Elvállok ! - jelentette be idegesen anya.

-Dehogy válunk el ! A feleségem vagy , nem fogunk elvállni megértetted ?! - üvöltött apa , és megragadta a már síró  anyukám karját.

-Nem fogok többé így élni ! Eressz el ! - anya kétségbeesett hangjára valami összetört bennem. 

Az eddig imádott apám , zuhanni kezdett , és már soha többé nem tért vissza . Többé már nem volt az apám ... ő már csak egy idegen maradt az emlékemben.
Az események összefolytak számomra, apa üvöltött, anya is üvöltött , majd olyan történt, amit soha nem hittem volna...apa keze lendült, és anya a fájdalomtól a földre esett.

-Anya! - üvöltöttem sírva, mire szüleim ijedten kapták felém fejüket.

-Kicsim én... - jött felém apa , mire félelmemben hátráltam.

-Ne gyere közelebb ! Engem is megütsz ? Engem is bántani fogsz ?! - üvöltöttem, mire apa megtorpant , és megbánóan nézett ránk.

-Lauren! -futott hozzám anya, és szorosan átölelt - John, menj el azonnal !!

-Mary , beszéljük meg! - kérlete apa.

-Nincs mit megbeszélni , ha holnapig nem tűnsz el, hívom a rendőrséget! - folyamodott az utolsó lehetséges módszehez anya , majd megragadta a kezem , és kocsiba tuszkolt.


-Az apám ? - kérdeztem hisztérikus hangon, mire Harry megmerevedett -Az az ember nem az apám... nekem nincs már apám !

-Sajnálom ...nem tudtam ! - ölelt át Harry , mire indulatom azonnal tovaszállt.


Helyét átvette a fájdalom, amit apám okozott nekem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon , maró érzést hagyva maga után.Azonnal letöröltem, többé már nem okoz nekem fájdalmat !

-Semmi baj ! - erőltettem meg magam, és egy mosolyt varázsoltam az arcomra.

- Holnap megyünk a srácokkal koncert után bulizni , ha van kedved jöhetnél te is ! - ajánlotta fel kedvesen.

-Köszi - mosolyodtam el , most már őszintén .

Tekintetem az égre emeltem, és lehunytam a szemem. Hagytam, hogy a szellő játszon a hajammal, kiélveztem mindenegyes percét.

- Lehet nem is utállak annyira...- mondtam, még mindig csukott szemmel

Harryből szinte azonnal nevetés tört ki , és fejét csóválva próbált szóhoz jutni.

-De ne bízd el magad ! - fenyegettem meg, erősen mutogatva az ujjammal.

Ekkorra már én is nevettem , mire anyuék felénk kapták tekintetüket. Nem foglalkoztunk vele , vígan, hahotázva élveztük ezt a szép pillanatot, mikor nem veszekszünk.

-Na gyere ide! - húzott magához hirtelen Harry, mire szó szerint az ölébe dőltem.

Nevetve emeltem fel a tekintetem , így a szemébe tudtam nézni. Kacagásom halkult, majd teljesen elhalt. Csöndben néztem Harryt , ahogy a szél göndör fürtjeibe kapott . Beleszerettem a szemébe, ami most még a csillagoknál is fényesebben ragyogott . Mosolya , és gödröcskéi még helyesebbé tették . Szaporábban vettem a levegőt , a szívem olyan hevesen vert, hogy féltem, meghallja.
Mi történt velem ? Megfogadtam, hogy visszaadom azt a sok fájdalmat , amit ő okozott ! De erre...nem és nem !!
Nem akartam érezni, nem akartam szeretni. Mert ha valakit megszeretek , az úgyis csak fájdalmat fog okozni, és én azt már nem bírnám.

-Gyertek, indulunk ! - kiálltott anya

Óvatosan feltápászkodtam, majd megindultam a többiekhez .Elköszöntünk, majd Harryvel bepattantunk a kocsiba. Most én vezettem , mert Harry ivott. Az úton csendben voltunk, de ez most nem kínos csend volt, sokkal inkább kellemes. Mindketten a gondolatainkba mélyedtünk , egy szó sem hagyta el a szánkat.
Leparkoltam a garázsban , majd mindketten kipattantunk , és anyáékkal együtt beléptünk a házba. Ledobtam a táskám a pultra, és le is ültem a székre.

-Mikor mentek Hawaiira ? - kérdeztem meg anyát .

-Jövő héten - mosolygott, majd elindult az emeletre átöltözni .

Én is követtem a példáját , és fölvonszoltam magam a szobámba . Átöltöztem , majd a könnyvemmel együt kivonultam a teraszra. Magamalá húztam a széket, és próbáltam a könyvre koncentrálni , de most nem ment . Ezernyi gondolat  cikázott ide-oda a fejemben. Próbáltam kizárni őket, de nem hagytak nyugodni. Végül feladtam ...
Fáradtan sóhajtottam egyet , majd szememet lehunyva , fejemet a falnak döntöttem. Nem tudom mi ütött belém , még sosem éreztem ilyet ...
Becsuktam a könyvem , és a széket visszatolva a helyére , beléptem a szobámba. Fölnyitottam a laptopom , és bekukantottam twitterre , de semmi izgalmas dolog nem történt. Egy ideig még olvasgattam az idiótábbnál idiótább kiírásokat, majd miután meguntam, úgy döntöttemlemegyek vacsorázni.
Mikor kiléptem az ajtón, hangos nevetés rázta meg a folyosót. Értetlenkedve indultam meg lefelé a földszintre , ahol érdekes látvány fogadott.  Felhúzott szemöldökkel tanulmányoztam az elém táruló képet , majd mintha csap fejbe csaptak volna, kitört belőlem a nevetése, mire - már aki tudott - rögtön felém kapta a fejét.
A fiúk , bár én inkább az ,,őrűltek" jelzőt használnám, szó szerint egymás hegyén hátán feküdtek. Legalul volt szegény Harry , akire gondolom ráugrottak, mikor megérkeztek , rajta Louis terült el , akin Zayn . Niall volt a ,,hegy" teteje, őt nem nyomta szét senki. Szegény Harry , alig kapott levegőt , de azt a keveset is rögtön kieresztette miközben nevetett. Liam csak a fejét csóválva állt az ajtóban, de a szeme alatt összefutó nevetőráncok arról tanúskodtak, hogy legbelül ő is nevet.

-Jól..hvan ...elég...szálljatok le rólam... - préselte ki a szavakat Harry , mire a fiúk nevetve engedelmeskedtek.

-Jesszus , hova keveredtem ...? - csóváltam a fejem, mire mindenkiből kibuggyant a nevetés.