-Biztos meg leszel ? - kérdezte aggódva Harry- El tudom intézni , hogy tegyük át a próbát .
-Megleszek , viszont neked lehet nem lesz fejed , ha elkésel ! - tuszkoltam ki mosolyogva az ajtón.
-Oké, megyek már ! - mosolyodott el , majd a kocsi felé indult.
Becsuktam az ajtót , majd elindultam a szobámba. A ház csillogott villogott, az üvegeknek , és kiömlött italoknak nyoma sem volt a padlón. 3 órába telt ugyan , de sikerült visszavarázsolni eredeti állapotába a házat . Tekintetem autómatikusan siklott a lépcső mellé , felidézve a tegnap történteket.
Nem bírom az erőszakot és a verekedést, mióta apám kezet emelt anyámra ... és látni Harry vérző orral számomra borzasztó volt !
Gyorsan elkaptam a tekintetem, és futva indultam meg az emeletre. Kergettek , üldöztek az emlékek , melyeket legszivesebben kitöröltem volna elmémből. Berontottam a szobámba és az ágyra vetettem magam. Arcom a párnák közé fúrva kerestem búvóhelyet magamnak. Nem akartam tudomást venni apámról , Jeremyről nem akartam emlékezni !
Idegesen fordultam meg , szemem becsuktam, megakadályozva , hogy hangos zokogásba törjek ki...így csak pár csepp csúszott ki csukott szemhéjaim alól. Nem akartam sírni, nem érdemelták meg könnyeimet...
Beszívtam a levegőt , majd szemem kinyitva , szaggatottan kifújtam. A távirányító után nyúltam , és bekapcsoltam a TV-t , hogy eltereljem a gondolataimat. Ide oda kapcsolgattam a csatornák között nézhető műsor után kutatva, de semmit nem találtam. Végül átkapcsoltam egy zenecsatornára, és gépemért nyúltam, majd bekapcsoltam. Lábam törökülésbe húztam, majd felléptem facebookra. Jött néhány értesítés , 4 üzenet , de semmi több. Senki nem volt fent, bár ilyenkor ki lenne ?
Kinyomtam a gépet, majd tekintetem újra a TV-re emeltem , ahol épp Rihanna Stay című száma ment. Nem kötött le sok ideig, így inkább kikacsoltam , és elindultam a földszintre. Beléptem a konyhába , majd valami elfoglaltság után kutattam. Tekintetem megakadt a szakácskönyvön , a polchoz lépkedtem , és egy székre felállva leszedtem . A könyv poros volt, anya valószínűleg vagy fejből tudja a recepteket, vagy nem is nagyon használja. Nagy levegőt vettem, és lefújtam a koszt , ami így a levegőbe keveredett. Köhögve legyeztem magam elött majd leültem a pulthoz , és felnyitottam . Lapozgatni kezdtem , míg szemem megakadt a ribizlis vaníliakocka receptjén.
A hűtőhöz sétáltam és kiszedtem a szükséges hozzávalókat . Előszedtem 2 tálat , majd egyet felhelyeztem a tűzhelyre. Előkerestem a pudingport , majd beleöntöttem , és egy kanállal keverni kezdtem. Közben elolvastam a többi utasítást... ez le fog kötni egy ideig !
Mikor elkészült a puding, félretettem , majd a másik tálba beleöntöttem a Ramat , a porcukrot , és a vaníliás cukrot , és habosra kevertem, ahogy a könyv írta. Közben bekapcsoltam a rádiót is, ahonnan épp a fiúk száma ment. Mosolyogva kevergettem a krémet , majd hozzáöntöttem a pudingot. Vagyis csak akartam , mert egy percre más fele néztem, így megdőlt a tál , és a kezemre ömlött. Időben visszarántottam , így a puding nem ment kárba, viszont a kezem ragadt.
Nem tudom mire számítottam, sosem voltam jó a konyhában. Anya régebben sokszor próbált megtanítani sütni , de mindig kudarba fulladt. Valami mindig eltörött, kiömlött, kifolyt, vagy egyszerűen csak elégett. Viszont , most nem találtam jobb elfoglaltságot, mert sétálni nem volt kedvem.
Letöröltem a pultot , majd tovább kevertem a krémet. Mikor késznek itéltem, megmostam a ribizlit, és beleöntöttem a masszába. Összekevertem , majd beraktam a hűtőbe. Előkerestem még egy tálat , majd nekiláttam a piskótának.
Ügyetlenségem itt sem hagyott alább , mikor kinyitottam a lisztet az egész az arcomra ömlött. Nem volt időm teszedni, így lisztes arcal folytattam a sütést. A kakaó szerencsére rendes volt velem, nem ömlött ki sehova , a tojással sem gyűlt meg a bajom. Beleöntöttem a tejet is, majd masszává gyúrtam. Kiöntöttem egy edénybe, majd a meleg sütőbe helyeztem.
Fáradtan rogytam le a székre, miközben kezemmel óvatlanul végigsimítottam az arcomon.
-Oh a csudába ! - morogtam , mikor rájöttem, hogy szétkentem magamon a krémet.
Idegesen pattantam fel, majd a mosogatóhoz léptem, és benedvesítettem egy szivacsot. Letöröltem a pultot , és a sütőt , majd felsöpörtem a kiömlött lisztet. Míg rendet raktam elkészült a piskóta , amit ügyetlenül kiszedtem , és elhelyeztem a pulton. Míg kihűlt nagyjából letöröltem a rám száradt lisztet.
Fáradtan szedtem ki a piskótát, majd ketté vágtam. Ügyetlenül megtöltöttem a krém felével... hát nem lesz valami szép....
Kockákra vágtam, ahogy a könyv írta, majd előhalászta a teszínhabot. Mosolyogva felráztam, majd mint egy örűlt beterítettem vele a süteményt. Rászórtam pár ribizlit, és késznek ítéltem művem .
Fáradtan kuporodtam le a székre, és kifújtam a levegőt. Rendesen elfáradtam, pedig csak sütöttem. Éreztem, ahogy a rám száradt piskóta húzza a bőröm, de nem volt erőm felállni és lezuhanyozni. Kulcsok zörgésére lettem figyelmes, majd kattant a zár, és az ajtó kinyílt , majd vissza is csukódott.
-Hé Lauren ... - kiálltotta el magát Harry
-Konyha ! - válaszoltam megadva tartózkodási helyem.
-Sikerült meggyőznöm Pault , így.... - lépett be a helyiségbe, de a szó a torkán akadt - Veled meg mi történt ?
-Sütöttem... - morogtam.
Harry döbbenten állt , óriási nevetés tört fel belőle. Felhúzott szemöldökkel mértem végig. Hasát fogta nevetésében , majd valahogy eltámolygott a pultig és megtámaszkodott benne. Lassan nevetése elhalkult, tekintetét rám emelte , de ekkor újra eltörött benne a mécses . Nevetése betöltötte az egész házat ...
Sértődötten felálltam , és a sütihez sétáltam, ami ahhoz képest , elég szép lett. Harry megállíthatatlanul nevetett lisztes arcomon, amit gyorsan megmostam a csap alatt. Csípőre tett kézzel néztem, ahogy fulladozva mellém sétál, de nevetése még azután sem halkult el .
-Befejezted ? - húztam fel a szemöldököm.
-Persze... - hagyta abba a röhögést.
-Örülök ... - morogtam , látva mosolygós arcát.
-Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen ? Én nem lisztezem magam így össze ! - mosolygott levakarhatalanul.
-Inkább örülnél , hogy csináltam neked ! - szúrtam le, miközben két tányért szedtem elő.
-Uhh , nekem ? - csillant fel a szeme - Te egy angyal vagy !
Mögém lépett , és átölelte a derekam . Állát vállamra támasztva figyelte, ahogy felszelem a sütit. Akaratom ellenére mosoly kúszott az arcomra , szívem hevesebb ütemet kezdett diktálni közelségére.
-Komolyan, hogy tudtad így összelisztezni magam ? - értetlenkedett továbbra is.
Letettem a kést , és a kezemmel kihalásztam egy szeletet. Ravasz mosoly jelent meg az arcomon, amit szerencsére nem láthatott , mert akkor lebuktam volna.
-Így ... - feleltem, majd egy egyszerű mozdulattal az arcába nyomtam az édességet.
Harry meglepetségében ugrott egyet, így a süti leesett a földre, de a hab nyomot hagyott a helyén. Most rajtam volt a sor, hogy jól kinevessem, és éltem is a lehetőséggel . Nevetésem vízhangot vert a falon , miközben Harry is elnevette magát. Nem figyeltem rá , ezért is ért váratlanul, amikor nekemszegezte a tejszínhabot.
-Add fel , édes ! - nézett komolyan , de szája szegletén mosoly bújkált.
-Álmodtam ! - nevettem el magam, nem tudtam komolyan venni.
Hiba volt, mert pár másodperc múlva az egész arcom belepte az édes hab. Sikítva , de ugyanakkor nevetve kerültem meg az asztalt, miközben Harry folyamatosan a nyomomban volt, és lőtte rám a habot. Jobb ötlet híján menekültem, mígnem egyszer csak abbamaradt a lövöldözés. Értetlenül fordultam meg , és szembe találtam magam Harry ijedt arcával...kifogyott a tubus.
-Nem vagy már olyan nagyfiú , igaz ? - mosolyogtam gonoszul .
Végighúztam a kezem a hajamon, és a ráragadt habot Harry arcába kentem. Nevetve futottam tovább látva Harry mérges arcát. Kirontottam a kertbe , és a tuják felé vettem az irányt.
-Véged van Lauren ! - kiálltott utánam Harry .
Hátrafordultam , és kinyújtottam felé a nyelvem , ezzel hergelve az idegeit. Míg hátrafordultam nem láttam, hogy merre futok , így mikor visszafordultam szembe találtam magam egy vödörrel. A lábam megbotlott benne , én pedig hasra vágódtam. Harry túl gyorsan futott , nem tudott időben megállni , így ő rajtam landolt. Az utolsó percben még kitudta nyújtani a kezét , így pár centivel fölöttem ért talajt.
Mosolyogva néztem tejszínhabos arcát, ami csak pár centire volt tőlem. Kettőnk közül ő járt jobban , neki csak az arca , nekem viszont a hajam, és a ruhám is ragadt a krémtől. Egy ideig csak csendben néztük egymást , majd Harry nevetve megrázta a fejét, és lemászott rólam . Én is felálltam , és leporoltam piszkos ruhám. Tekintetem megakadt a medencén , ami csak pár méterrel volt arrébb , arcomra gonosz mosoly kúszott.
-Jól áll a tejszínhab ! - mosolyogtam, miközben közelebb léptem hozzá.
Kezem mellkasán pihent , miközben arcomra kihívó mosolyt ült. Harry autómatikusan ölelte át a derekam, közelebb vonva magához. Feltűnésmentesen toltam közelebb a medencéhez, miközben ügyeltem, hogy tartsam vele a szemkontaktust. Láttam , ahogy szeme a vágytól csillog, ami kapóra jött , mert így nem vette észre, hogy a medence vészesen közeledik. Füléhez hajoltam, és halkan suttogni kezdtem.
-Én nyertem ! - búgtam , majd egy nagy lendülettel a vízbe löktem.
~Harry szemszöge~
-Én nyertem ! - suttogta, majd mielött észbe kaptam volna belökött a medencébe.
Talpra érkeztem, a langyos víz egy szempillantás alatt eláztatta a ruhám , leplezetlen meglepődéssel néztem fel rá. Boldog nevetése töltötte be a fülem , mely kellemesen hatott. Barna haja ragacsosan tapadt arcához , ahogyan nevetve próbálta megőrizni egyensúlyát. Akaratlanul is mosoly jelent meg arcomon.
-Csak hiszed ! - ragadtam meg a karjánál fogva, és magam után húztam.
Nagy placcsanás jelezte, hogy Lauren is követte a példám, és elmerült a kellemes vízben. Idegesen jött fel a víz alól , miközben szikrázó szemeit enyémekbe fúrta. Végignézett magán, majd rajtam is , és arca hirtelen megenyhült , halk nevetés tört fel a torkán.
-Jól van, ez nem jött be... - nevetett .
-Nem ám , sokat kell még tanulnod , hogy legyőzd Harry Stylest ! - vágtam magam Superman pózba.
-Ne erőlködj, ez Louisnak jobban áll ! - legyintett, majd elindult a medence széle felé.
Meglepődöttség ült ki az arcomra , majd utána úsztam. Épp húzta fel magát, mikor visszarántottam, de a hirtelen mozdulatomtól , rám esett. Erősen kapaszkodott a nyakamba, miközben átöleltem a derekát. Arca közel volt enyémhez, túl közel, hogy ellen tudjak állni a kísértésnek.
-Tejszínhabos maradt az orrod ! - nevetett fel újra, majd kezével letörölte az arcom.
Mosolyogva figyeltem minden mozdulatát , ahogy a szél hajába kapott. Furcsa érzés járta át a testem , szívem gyorsabban dobogott , melegség öntötte el minden porcikám....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése