-Minek kellett idehoznod ?! - ordibált az arcomba.
-Harry... - szólalt meg Anne , de Harry belé folytotta a szót.
-Nem akarok beszélni veled ! Nincs miről , éld nyugodtan az életed, legyél boldog Mike - al , nem érdekel ! - kelt ki magából újra.
-Harry , azóta hívlak, meg kereslek, hogy elmentél ! - csuklott el Anne hangja.
Nagyot nyelve próbáltam legyűrni a torkomban lévő gombócot. Szemeim megteltek könnyel , de nem folytak végig arcomon. Csendben fájt, ahogy Harry viselkedik saját anyjával.
-Nem vagyok kíváncsi rád ! Te döntöttél így ! - kiabált folyamatosan . - Magadnak köszönd anya !
Anne szemeiből kicsordultak a könnyek , arcáról a mélységes szomorúság és csalódottság tükröződött.
-Kérlek Harry... - csuklott el a hangja újra.
-Nincs miről beszélnünk , utállak ! -kezdett bele idegesen, de ekkor betelt a pohár.
-Elég Harry ! - ordítottam most én - Fejezd már be ! Ennyire nem veszed észre magad ? Az anyáddal beszélsz , azzal a nővel, aki világra hozott, aki felnevelt, aki elfogadott olyannak amilyen vagy, aki egész életedben segített , és aki feltétel nélkül szeretett ! Te nem látod azt a mélységes fájdalmat és csalódást a szemében ? Benned csalódott Harry ! Azért mert nem vagy képes végighallgatni . Hibázott , de akkor is túldramatizálod ezt az egészet! Fel sem fogod szavaid súlyát , ugye ?
Kirobbanásom csend követte. Anne könnyes arcal nézett rám, majd tekintetét fiára emelte, aki lehajtott fejjel méregette szavaimat. Nem szólalt meg, de ez épp elég volt ahhoz, hogy rájöjjek elismeri , hogy igazam van.
-Harry ? - hallottam meg az ajtó felől egy lány hangját.
Harryvel egyszerre kaptuk fel a fejünket a hang irányába. Egy sötétszőke hajú lány állt az ajtóban , meglepődöttséggel vegyes harag tükröződött tekintetében. Értetlenül néztem végig rajta , eltelt egy ideig, míg leesett, hogy Harry nővére.
Harry ajkait fájdalmas sóhaj hagyta el , majd tekintetét anyjára emelte.
-Sajnálom , egy seggfej vagyok... - túrt bele a hajába kínosan - Mi lenne ha megbeszélnénk ?
-Ohh , Harry ... - mosolyodott el Anne, majd szorosan magához ölelte fiát.
-Ha ez megnyugtat... - lépett hozzájuk Gemma - Szerintem is seggfej vagy !
Harry arcán mosoly jelent meg , és fél kezével magukhoz húzta nővérét. Zavartan álldogáltam mellettük , olyan idegennek éreztem magam. Egyik lábamról billegtem a másikra , mint egy bolond. Láttam , ahogy Anne rám néz, majd elmosolyodik.
-Lauren, ne kéresd magad ! - Engedte el Harryt , és kezét felém nyújtotta.
Meglepődtem , majd mosoly terült szét az arcomon. Vidáman fogtam el felém nyújtott kezét , majd szorosan átöleltem a kis családot.
************
Hallkan lépkedtem a lépcsőn , nehogy megzavarjam Harryéket...bár egy kis kopogás nem hinném, hogy zavaró , de én azért óvatos vagyok. A ház egyébként nagyobb , mint gondoltam ! Még medencét is láttam a kertben , mely 2-szer akkora , mint a milyénk, pedig nekünk sincs olyan kicsi. A nappali és a konyha ízlésesen van berendezve , modern és szép.
Felérve az emeletre szememmel valami nyomot kerestem arra, melyik lehet Harry szobája. Nem akartam benyitni mindegyikbe, az kicsit illetlenség lett volna szerintem , így hát körbenéztem. A szobákat összekötő folyosó kör alakban fonódott össze , falai barnás színben tündököltek.
Szemem megakadt az egyik ajtón , mely ,, Harry" feliratot viselt . Lelkesen indultam meg a barna faszerkezet felé , ami engedelmesen kinyílt. Óvatosan bedugtam a fejem , majd mikor meggyőződtem , hogy tényleg jó helyen járok egész testemmel beléptem.
Az orrom ismerős illat csapta meg , melyet annyira szerettem. A szobában egy nagy franciaágyon , polcokon, szekrényen és egy íróasztalon kívül , nem nagyon volt más, Harry cuccai nálunk voltak. Első látásra olyan, mintha sosem lett volna senkié a helyiség , ám mikor beljebb mentem egy dobozt pillantottam meg az íróasztalon. Kíváncsian emeltem fel , majd lehuppantam az ágyra , és leemeltem a tetejét . Felhúzott szemöldökkel emeltem ki a könyvet , melyet benne találtam . A dobozt letettem magam mellé , miközben a könyvet ölembe fektettem.
Eszembe sem jutott, hogy talán illetlenség, amit csinálok , a kíváncsiságom nagyobb volt a modoromnál . Lassan nyitottam fel a vaskos kötetet , és meglepődötten néztem végig az oldalon. Egy kép volt odaragasztva , elég régi , csücskei tépettek és gyűröttek voltak. Egy házaspár volt rajta két kisgyerekkel az ölükben.
Számba keserű íz költözött , ahogy tovább lapoztam az albumot. Az összes kép gyűrött volt , némelyik össze is volt ragasztva . A legtöbbről egy fiú és egy férfi mosolygott rám vissza ... Harry és Des...
Volt pár kép Gemmával , és Annevel is , és sok 4-es kép.
A szobára csend telepedett, csak a lapok zörgése hallattszott. Minden kép alatt volt dátum , és leírás is. ,,1998.07.23. Apa és én az állatkertben ..."
Lassan elérkeztem az utolsó oldalra , ahol egy eléggé megviselt kép díszelgett. Csücskei behajlottak , gyűröttek voltak. A fénykép 2-szer is szét volt tépve , de Harry összeragasztotta őket. Des mosolygott rám vissza ...
-Hát itt vagy ! - hallottam meg Harry hangját, mire összerezzentem- Mit csinálsz ?
Villámsebességgel csaptam be a könyvet , és dugtam a hátam mögé. Ártatlan mosollyal az arcomon fordultam felé .
-Semmit , körülnéztem - rántottam vállat.
-Mért dugdosol egy könyvet ? És.... milyen könyvet ? - húzta fel a szemöldökét , és tett egy lépést felém.
-Öhm... izé ... - túrtam bele a hajamba .
Elővettem a könyvet a hátam mögül, és felmutattam, hogy Harry is láthassa.
-És mért dugtad el ? - értetlenekedett, miközben letelepedett mellém, és elvette a könyvet .
-Nem szép dolog kutakodni ! - adtam a választ kérdésére.
Harry furcsán nézett rám, majd tekintetét a könyvre szegezte. Pár percig csendben ült, majd becsukta az albumot, és visszahelyezte a dobozba.
Felállt fel, és a dobozt visszarakta az asztalra, majd felém fordult.
-Szeretnék bocsánatot kérni.- túrt bele a hajába.
-Mért ? - húztam lábaimat törökülésbe .
-Mindenért ... - sóhajtott - Miattad vagyok itt, neked köszönhetem, hogy végre észbe kaptam... bánt , hogy úgy neked estem !
Halvány mosollyal az arcomon álltam fel ülőhelyemről , és egy bólintással jeleztem, hogy nem haragudtam. Harry arcán mosoly jelent meg , majd kitárta karjait.
-Ölelés? - nézett kiskutyaszemekkel.
-Ölelés ! - mosolyogtam, majd karjaiba bújtam, melyek szorosan átkaroltak.
Beszívtam parfümjének illatát , és éreztem, hogy lábam megremeg. Kezeimet szorosan köré fontam , miközben levakarhatatlan mosoly éktelenkedett arcomon. Óvatosan elengedtem , de nem mozdultam mellőle. Ekkor eszembe jutott valami, amire még nem is gondoltam...
-Öhm... - túrtam bele hajamba - Akkor, most...vissza is költözöl ?
Láttam Harry arcán, hogy váratlanul érte kérdésem , de úgy tűnik nem gondolkodott sokat a válaszon.
-Még nem... szombaton indul a gépünk, holnaptól egész napos próbák lesznek , nem lenne értelme - rántott vállat - Ha vége a turnénak , meglátogatok mindenkit, de nem lesz túl sok időm... most szüneteltünk, de mint mondtam holnaptól már kemény munka lesz ! Utána pedig stúdió , interjúk , sajtótájékoztató ...
-Jó, oké elég ennyi ! - szóltam rá, mert úgy éreztem nem bírom tovább hallgatni, mennyire nem fog ráérni - Értem...
Nem gondoltam még bele , hogy mennyire nehéz egy ilyen munka. Azt hittem , csak mikor kedved van bemész a stúdióba, elénekled a dalt, aztán mész haza pihenni.... jó nem teljesen így, de nem gondoltam, hogy aludni is alig van idejük !
-Gyerekek ... - nyitott be Anne - Kész az ebéd !
-Végre ! - örült meg Harry , majd el is indult az anyja után.
Én is követtem a példáját . Leérve a konyhába azonban megtorpantam a küszöbön. Mezitláb voltam, és nem szerettem volna rálépni a hideg kőre. Végignéztem a helyiségen, és elkeseredetten konstantáltam, hogy elég messze van az asztal. Lábujhegyre emelkedtem , majd szökdécselve indultam meg az asztal felé. A többiek összeráncolt szemöldökkel fordultam felém , mikor végre levetődtem a székre.
-Meg merjem kérdezni ? - húzta fel a szemöldökét Harry mosolyogva.
-Mezitláb hideg a kő ... - sütöttem le a szemem.
-Mért nem szóltál, hoztam volna egy papucsot - mosolygott Anne is .
Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy 3 éves kislány lennék , akit most tanítanak . A villát a kezembe véve kezdtem bele finom ebédembe. Az ebéd alatt sokat beszélgettünk , megismertem Gemmát is.
Miután elfogyasztottuk , még maradtink pár órát, csak olyan 6 fele huppantunk a kocsiba. Átadtam a kormányt Harrynek, elég volt nekem idefelé vezetnem.
Fejem az ablaknak dőntve figyeltem az elsuhanó tájat. Holmes Chapel sokkal kisebb és csendesebb volt Londonnál . A fővárosban megszokott nyüzsgésnek még csak árnyéka sem volt az a pár ember, aki az utcákon lézengett. A házak ritkulni kezdtek, ahogyan elhagytuk a várost, majd teljesen megszűntek, helyüket virágos rétek, és erdők vették át.
Tekintetem Harryre emeltem, aki száját harapdálva bámulta az utat. Már megszoktam ezt a furcsa szokását , mikor unatkozik, mikor bambul vagy mikor csak épp nem figyel magára, mindig harapdálja ajkait. Halk kuncogás hagyta el a szám, mire fejét felém kapta.
-Mi van ? - kérdezte értetlenül.
-Aranyos, mikor elfelejtkezel magadról ! - csúszott ki a számon.
Harry mosolyogva emelte rám csillogó szemeit , de gyorsan vissza is fordította. Zavartan fordultam újra az ablakhoz , miközben a rétet kezdtem tanulmányozni , amely elött elsuhantunk. A hangulat változások, melyek a mai napom kísérték elfárasztottak. Éreztem, ahogy szemeim nehezedni kezdenek , majd le is csukódtak.
-Te mindig aranyos vagy... - hallottam meg még fél álomban , de akkor már nem tudtam rájönni, hogy igaz-e amit hallok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése