21.~Fél év történései~

Fél év múlva
December 23.


A hó nagy pelyhekben szállingózott , fehér hótakarót borítva London utcáira. A város ilyenkor nyüzsgött az emberektől, és kíváncsi turistáktól . London főterén hatalmas karácsonyi vásár volt , kis faházakban árulták a mézeskalácsot, forrócsokit , teát, és kisebb, nagyobb szuveníreket.
Még utoljára belekortyoltam a forrócsokit tartalmazó bögrémbe , majd az ablakpárkányra helyeztem . A házra már Des felszerelte az összes létező égőt, így a ház, teljes dicsfényben tündökölt.
Fél év telt el.... életem legkeservesebb fél éve. Harry turnézni ment, és ahogy megmondta, semmi ideje nem maradt ránk...vagyis rám ! Gemmával tartottam a kapcsolatot , így tudom, hogy őket párszor meglátogatta , ahogy Dest is. Mikor épp volt egy kis szabad ideje elhívta apját kávézni, vagy simán csak sétálni... de arra nagyon ügyelt , hogy ne itthon találkozzanak. Először próbálkoztam , de egy idő után rá kellett jönnöm , nem véletlenül nem itthon találkoznak. Nem értettem mért kerül...
Nehéz volt, de elfogadtam, hogy neki nem számítok semmit, elfogadtam, hogy el akar felejteni.

-Lauren ! Gyere egy kicsit ! - kiálltott fel anya.

-Megyek ! - válaszoltam, majd ellöktem magam az ablakpárkánytól.

Bögrém is felkapva indultam meg az ajtó felé, azonban a tükörnél megtorpantam. Egy teljesen más lány nézett vissza rám, mint fél éve. Hosszú derékigérő hajam most már csak a mellemig ért. Erősebb és bátrabb lettem ez alatt a fél év alatt.
Vidáman szökdécseltem le a lépcsőn , majd leérve egyenesen a konyhába mentem.

-Itt vagyok ! - mosolyogtam, miközben a bögrét behelyeztem a mosogatóba.

-Kérlek segíts megcsinálni a pudingot ! - mondta egy tál fölé hajolva.

A polchoz sétálva kihalásztam egy edényt , majd beletöltöttem a tejet, és felhelyeztem a tűzhelyre. Míg az melegedett , addig leültem az egyik székre, és anyut kezdtem figyelni. Mozdulatai arról tanúskodtak, hogy jártas a konyhában , minden mozdulata begyakorolt volt.

-Majd elfelejtettem ... - nézett rám egy pillanatra, majd tekintetét újra a tésztának szentelte - Jó hírem van !

-Mi ? - csillant fel a szemem.

-Anne és Gemma is velünk tölti a karácsonyt ! És Harry is hazautazik ! - mosolygott boldogan.

-Ohh... - hagyott alább lelkesedésem - Harry is ?

-Igen ! - sietett a tűzhelyhez, majd felkapva a tejet , amit ott hagytam, visszasietett a masszához.

Sóhajtva álltam fel, majd a tűzhelyhez mentem, és ellenőriztem a tejet. Kihalásztam a pudinport a szekrényből , majd felnyitottam , és a gőzölgő folyadékba öntöttem . Fakanállal kevergetni kezdtem . A puding kezdett összeállni , mikor késznek ítéltem kiöntöttem , és a hűtőbe tettem. Kerülgetve az ide-oda rohangáló anyukám, elmostam az edényt és a fakanalat .

-Kell még segítség ? - álltam meg a pult elött.

-Nem , köszönöm - válaszolt fel sem nézve.

Bólintva elhagytam a helyiséget , majd felsiettem a szobámba. A gyertyám finom fahéj illata megnyugtatóan hatott rám, mikor letelepedtem az ágyra . Telefonom kezembe véve meglepődve konstantáltam, hogy jött egy üzenetem.
'Holnapután nálunk ! Várunk Picúr :) '
Nevetve kezdtem pötyögni az üzenetet Peternek. Fél év alatt szinte a legjobb barátok lettünk .
'Ott leszek ! x'
Vidáman dobtam vissza az ágyra a készüléket, majd felálltam , és lerohantam a nappaliba. Anya még mindig bőszen sűrgött a konyhában, Dest azonban nem láttam sehol...biztos a kertben van , vagy mosdóban .
Letelepedtem a kanapéra , és bekapcsoltam a TV-t . Szinte minden  adó tele volt karácsonyi filmekkel, zenékkel, eseményekkel. Lábaim törökülésbe húzva figyeltem az épp adott filmet, mely ugyan már 1 órája megy , de mindegy.
Úgy félórával később kulcsok zörgésére lettem figyelmes , mire értetlenül álltam fel ülőhelyemről, és az előszobába sétáltam. Az ajtóban Des állt , kezében egy nagy bőröndött tartott. Felhúzott szemmel néztem... elköltözik, vagy kié a bőrönd ? Kérdésemre hamar választ kaptam egy már jól ismert göndör hajú fiú személyében.

-Szia - intett semleges hangnemben , mikor beljebb lépett.

-Szia - biccentettem hűvösen.

Karjaimat mellkasomon összefonva dőltem neki a falnak , szememmel Harryt figyeltem, amint lehámozza magáról kabátját. Fél év alatt sokat változott , arca érettebb , és férfiasabb lett, göndör fürtjei azonban még mindig ugyanolyan elbűvölőek maradtak.

-Ohh , Harry, hát megjöttél ! - sietett elébe anya a kezét törölgetve.

Szorosan magához húzta a fiút , aki szinte belefulladt anya szeretetébe. Halvány mosoly jelent meg az arcomon, mely rögtön le is fagyott, mikor anya elengedte Harryt. Ellöktem magam a faltól , és a nappaliba sétáltam. Lehuppantam a puha szerkezetre , és figyelmemet újra a TV-nek szenteltem.
Vagyis csak akartam, mert a gondolatok nem hagytak nyugodni. Csalódott voltam , mert nem keresett fél évig, és most is úgy köszönt , mint egy idegennek , pedig talán én ismerem legjobban. Mérges voltam, mert közel engedtem én is magamhoz, ő pedig ha úgy vesszük elárult.
Sóhajtva nyúltam a távirányító után, és kikapcsoltam a TV-t. Felpattantam a kanapéról , és elindultam a szobámba. Harry pont akkor lépett ki a szobájából , mikor felértem. Rá sem nézve kikerültem , és beléptem a már jól ismert helyiségbe.
Egy takarót magamra kapva léptem ki a teraszra , hol csípős , téli szél fújt. Csízmám talpa alatt ropogott a hó , mely betakarta az erkélyt . Az egész város fényárba öltözött , házakon és fákon világító füzérek díszelegtek . A szeretet és megbocsátás ünnepe ...
Szorosabbra húztam magamon a takarót, és tettem egy lépést a korlát felé, melyről jégcsapok lógtak alább. Halk koppanás jelezte, hogy letörtem az egyiket , és kezembe vettem. A jégképződmény egy perc alatt elolvadt meleg érintésemre , már csak hideg tócsa emlékeztett rá kezemben.
A kertben Des épp a havat lapátolta el a keskeny kis útról, mely a házhoz vezet. Lehajoltam, és a kezembe vettem a jéghideg havat, mely csípte kezem. Golyóvá gyúrtam, majd egy jól irányzott dobással Des fejére ejtettem , aki ijedtem ejtette el a lapátot, és fejéhez kapott , majd tekintetét felém emelte. Nevetés tört fel torkomból , mely Des arcára is mosolyt csalt.

-Ezt még visszakapod kislány ! - fenyegetett meg nevetve.

-Várom ! - kiáltottam le , majd a biztonság kedvéért inkább visszasliccoltam a szobába.

Leráztam magamról a havat , majd a takarót a radiátorra helyeztem. Hajamból víz csöpögött , így a fürdőbe indultam. Kifésültem, majd meg szárítottam, hajam hullámosan omlott vállamra . Mosolyogva léptem ki a helyiségből , és elindultam lefelé a lépcsőn. Kezd unalmassá válni, hogy ide oda járkálok , de ilyenkor nem nagyon tudok kint ücsörögni.

-Miben segítsek ? - ajánkoztam fel, mikor beléptem a konyhába, és megpillantottam sürgő - forgó anyukám.

-Nem nagyon tudsz kicsim, de köszönöm ! - válaszolt félig rám nézve .

Bólintva indultam volna a nappaliba, de mikor megfordultam nekiütköztem Harrynek.

-Nem tudsz vigyázni ? - vonta fel a szemöldökét cseppnyi idegességgel a hangjában.

-Te jöttél belém, seggfej ! - tettem csípőre a kezem, kiállva igazamért.

Harry hitetlenül rázta meg fejét, majd zöld szemeit enyémekbe fúrta. Idegesség halvány jelei mutatkoztak tekintetében .

-Hisztis - mondta szemrebbenés nélkül.

-Idióta ! - kontráztam.

-Picsa - mosolygott.

Döbbenten néztem farkas szemet vele. Nem értettem mi történt, hogy ilyen velem, hiszen az utobbi időben egy-két veszekedést leszámítva nagyon jóban voltunk.

-Gyerekek ! - emelte fel a hangját anya - Mi történt, eddig azt hittem összebarátkoztatok ? Ha mégegyszer meghallom, hogy ilyen csúnyán beszéltek egymással , nagy baj lesz !  Lauren, kérlek elugranál tejet venni ?

-Persze... - sóhajtottam .

Kikerülve Harryt az előszobába siettem, és magamra rángattam a mamuszcsízmám . Sálam magamköré tekertem, majd magamra kaptam a kabátom, és már ki is léptem a csípős téli hidegbe. Sapkám fejembe húzva indultam meg a sarkon lévő bolt felé. Az utca , még ilyen nagy havazásban is nyüzsgött az emberektől , kik egytől egyik a főtéren lévő vásárba igyekeztek.
Gyorsan emeltem lábaimat a kitaposott utcán , hogy minnél elöbb a bolthoz érjek. A hó még mindig rendíthetetlenül hullt az égből, átnedvesítve farmeromat.
Hangos csilingelés jelezte, hogy beléptem az üzletbe, ahol kellemes meleg uralkodott.

-Szia ! - köszöntem.

-Szia ! - intett mosolyogva Cameron a pult mögül.

Kesztyűs kezem dörzsölgetve indultam meg a bolt hátsó részébe , elvettem pár tejet , majd a pulthoz sétáltam.

-Mi újság ? - kérdezte Cameron, miközben bepötyögte a tej árát a gépbe.

Mindig ide járok vásárolni, már törzs vendég vagyok , így Cameronnal is jó kapcsolatot ápolok.

-Semmi... anya ide-oda rohangál a konyhában, Des havat lapátol egész nap, mert mire elsöpri egy helyről , rögtön újra ellepi a hó . Én pedig fel alá járkálok a szoba és a nappali között - vázoltam az ,,érdekes" napom.

-Karácsonyi készülődés - mosolygott , miközben a kezembe nyomta a visszajárót - Nálunk is mindig nagy a zűrzavar !

-Kinél nem ? - nevettem, majd elindultam a kijárat felé - Köszi , és Boldog Karácsonyt !

-Neked is! - intett még egyet utoljára , mikor kiléptem az ajtón.

Sietősen indulam el visszafelé , mert gatyám szinte teljesen átázott. Rég volt már ilyen óriási havazás Londonban ! Elhaladva a kirakatok elött hirtelen megtorpantam. Mint a filmekben , lassan visszasétáltam, és meredtem a nyakláncra, mely az ékszeres kirakatában díszelgett. Gyorsan, szinte beestem a boltba , és meg is vettem a tökéletes ajándékot Harrynek.
Otthon, szinte bezuhantam az ajtón. Nagy nehezen, de föltápászkodtam a padlóról, és lehámoztam magamról a kabátom, és a cipőm . Letettem a pultra a tejet , majd a szobámba indultam átöltözni, mert vizes nadrágom a lábamra tapadt.
Épp összetapadt hajam fésültem, ma már harmadszorra , mikor hirtelen kicsapódott az ajtóm . Ijedtemben a szám elé kaptam a kezem , így a lábamra ejtettem a kefém.

-Ááhh , nem tudsz kopogni ?! - ugráltam a lábamat fogva.

-Bocs, jól vagy ? - lépett beljebb Harry.

-Úgy nézek ki ? - kapaszkodtam meg az íróasztalomban - Mit akarsz ?

-Apáék elmentek fát venni, és kérték, hogy szedjem le a padlásról  a díszeket , de egyedül nemtom lehozni - rántott vállat.

-Magyarán segítsek - morogtam, majd karom keresztbe fontam mellkasomon.

-Jah - indult el, dse az  ajtóban még visszanézett - Jössz ?

Mérgesen ráztam meg a fejem, majd elindultam Harry után a padlásra.