Álmosan keltem ki a meleg ágyamból , első utam rögtön a fürdőbe vezetett , ahol levetkőzve beálltam a zuhany alá , és vagy 20 percig engedtem magamra a vizet . Felfrissülve, és már sokkal jobb állapotban szálltam ki a kabinból , megtörölköztem , majd kiengedtem kontyba fogott hajam . Felöltöztem, majd miután egyeztettem Peterrel az időpontot , elindultam a nappaliba.
-Jó reggelt ! - mosolyogtam anyáékra.
-Szia kincsem, hogy aludtál ? - érdeklődött anya.
-Am...jól - válaszoltam furán , majd a konyhába indultam.
Készítettem magamnak egy bőgre forrócsokit, majd azt kortyolgatva foglaltam helyet a fotelban. A TV halkan ment, épp kellemes volt háttérzajnak. Gondolataimba mélyedve meredtem egy pontra, így nem nagyon érzékeltem anyáék beszédét.
-Helló - lépett Harry is a helyiségbe.
Morogtam valami ,,szia" félét , majd figyelmem továbbra is a bambulásnak szenteltem. Egy idő után azonban úgy meguntam, hogy inkább bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Magamon éreztem Harry méregető pillantásait, ami kezdett nagyon zavarni , így inkább felálltam , és a fogashoz sétáltam. Felvettem a kabátom, és a csízmám, majd kiléptem a teraszra.
A havazás azóta elállt, de a hó még mindig volt vagy 50 cm-es , így lábaimat jó nagyra emelve indultam meg, ami ahhoz vezetett, hogy úgy néztem ki, mint egy gólya. Lehajolva kezembe vettem egy marék havat , és golyóvá gyúrtam , majd egyenesen a fának dobtam. Elszórakoztam ezzel egy darabig , majd miután már úgy éreztem jégkocka leszek , visszamentem a házba.
************
Egy karácsonyi dalt dúdolva üldögéltem törökülésben az ágyon , miközben bőszen pötyögtem a gépen. Az idő olyan hamar elrepült, hogy észre sem vettem, hogy készülődnöm kéne , így váratlanul ért a felfedezés, miszerint már 4 óra.
-Ohh a francba ! - csaptam le a laptopom fedelét .
Sietve kapkodtam magamra a ruhám , majd , mivel arra már nem volt időm, hogy kontaklencsét betegyem , a szemüvegem az orromra illesztve rohantam le a lépcsőn . Magamra kaptam a bakancsom , és a kabátom, majd kinyitottam az ajtót.
-Elmentem Peterhez, majd jövök ! - kiálltottam, és már kint is voltam.
A sapkám a fejemre húzva indultam meg a tömeggel . 5 perc séta után már meg is érkeztem a buszmegállóhoz , ahol megálltam a fa tövében , és vártam. Peter busszal 15 percre lakott, gyalog viszont volt 1 óra . Télen nem szoktam vezetni, mert csúsznak az utak, és a havazásban nem is látok, így buszozok mindenhova. A járműre nem kellett sokat várni , pár perc múlva már a fűtőtt üléseken csücsülve néztem ki az ablakon. London utcáit belepte a hó , minden 2. ház kertjében hóember , és hókuckók voltak építve , némelyiket már el is foglalták a kisgyerekek, akik önfeledten dobálóztak. Mosolyogva figyeltem az elhaladó tájat , mely fényárban fürdött.
Kevesebb ,mint negyed óra múlva már Peterék utcájában gyalogoltam a már jól ismert fehér keritéses ház felé. Odaérve megnyomtam a csengőt, majd átfagyott kezem dörzsölgetve ácsorogtam , várva , hogy a kapu kinyíljon.
-Hé , de rég láttalak ! - jelent meg Peter, és kinyitotta a kaput.
-Hiiii , sziaa - ugrottam a nyakába.
Nevetés tört fel torkából, miközben szorosan tartott. Én is elmosolyodtam, majd elengedtem , és sietősen indultam a házba, mert meggyőződésem volt, hogy ha nem érek valami meleg helyre pár percen belül , jégcsappá fagyok.
-Lauren - lépett elő a nappaliból Stacy, mikor beléptem az előszobába.
-Sziasztok ! - intettem a közben Stacy mellett termő Joshnak.
Lehámoztam magamról a kabátom , és a bakancsom, majd csatlakoztam a többiekhez . Lehuppantam szőke barátnőm mellé , majd bekapcsolódtam a beszélgetésbe.
-Hé , minden rendben ? - bökött oldalba Stacy, mikor egy kicsit sok ideig bambultam.
-Igen ....csak - sóhajtottam hosszan.
-Csak mi ? - fordult teljesen felém.
-Harry hazajött , és... - elfordítottam egy a fejem, és az ablakon át kezdtem tanulmányozni a tájat - Asszem , nem ismerem többé...
-Figyelj ! Karácsony van, együtt vagyunk, ne foglalkozz vele ! - állt fel barátnőm, mire tekintetem rá emeltem - Rád férne egy jó kis kiruccanás !
-Menjünk el a vásárba ! - ajánlotta Josh .
-Ha jégkocka leszek, hazahoztok ! - mosolyogtam , majd Peter oldalán elindultam átöltözni.
Szökdécselve haladtam a többiek elött, így felmelegedtem, és megkíméltem a többieket a nyavalygásomtól. A város gyönyörű volt, a sötétben még hangulatosabbak voltak az égők. Stacy és Josh kézenfogva jött mögöttem, Peter pedig mellettük baktatott , miközben mosolyogva figyelt.
10 perc múlva meg is érkeztünk, a tér nyüzsgött az emberektől. Párok üldögéltek meghitten a padokon, vagy sétáltak kézenfogva a bódék között , gyerekek rohangáltak kezükben legújabb ajándékukkal . Kellemes dallam töltötte be a már így is gyerek kacajtól , sikításoktól , beszédfoszlányoktól hangos levegőt. Nevetgélve indultunk el a tömegben , végig a bódékon.
-Uuh , tekerd magadra a sálat is ! - termettem mellette , és a nyakába tekertem a zöld, békafejes sálat.
Nevetve állítottam meg a tükör elött ,ahol már ő is elnevette magát. Közben Joshékat elnyelte a föld, de nem tulajdonítottunk neki nagy figyelmet, ha majd kiromantikázták magukat, megkeresnek. Karon ragadtam Petert, aki gyorsan visszadobta a sapkát és a sálat a helyére . Bakancsom talpa alatt ropogott a hó, ahogy a mézeskalácsot áruló néni standjához lépkedtem. Vettem magunknak egyet-egyet , majd nagy csörömpölés közepette kinyitottam, és le is haraptam szegény emberkém fejét.
Lassan lépkedtünk az emberek között , miközben figyelmesen hallgattam Peter beszámolóját a próbákról a bandájával . Szemüvegem minden 5. percben bepárásodott, így rendszerint meg kellett állnunk, hogy letörölgessem.
-Kellett nekem szemüveget vennem ... - morogtam, miközben kabátom ujjával letöröltem a lencsét.
-Pedig mókás, mikor nem látszik a szemed - nevetett fel aranyos mosollyal az arcán.
-Nagyon mókás ! - forgattam meg a szeimet, majd felhelyeztem a szemüvegem .
-Az - ölelte át a vállam - Van kedved eljönni az egyik próbára ?
-Persze , mikor lesz ? - vidultam fel.
-Majd szilveszter után, most mindenki el van foglalva. - kerültünk ki egy bácsit.
-Most jut eszembe... mi a terved szilveszterre ? - kérdeztem .
Közben kiértünk a tér közepére , ahol egy óriás karácsony fa volt felállítva. Körülötte padok sorakoztak egyforma távolságra egymástól . Kerestünk egy szabadot, és le is ültünk rá .
-Nem tudom , még nincs semmi - rántott vállat - Mért neked ?
Megráztam a fejem, jelezve , hogy még nem találtam ki semmit. Ezután csend telepedett ránk , de nem kínos csend, sokkal inkább kellemes. Peterrel szavak nélkül is megértettük egymást, így nem kellett semmit sem mondanom ahhoz, hogy tudja mire van szükségem. Lábaimat felhúztam , és a pad szélére illesztettem , majd átkaroltam , így melegítve magam. A tegnapihoz képest , most egész nyugodt volt az időjárás , a szél csak éppen, hogy belekapott ruhám ujjába , de nem fújt át rajta. A havazás elállt , a holdat azonban szürke felhők takarták el szemünk elől.
A nyüzsgés már csak tompa zajként jutott el tudatomig , gondolataim átvették az irányítást . Egy mosolygós arc jelent meg elöttem, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom . Nagyot sóhajtottam , a levegő páraként távozott ajkaim közül.
-Mi ez a nagy búskomorság ? - rántott vissza Peter hangja a valóságba.
Tekintetem barátom felé fordítottam, aki fürkészve figyelte minden mozdulatom. Hamis mosoly jelent meg az arcomon , melyet már nem tudtam elrelyteni.
-Hülye vagyok ugye ? - nevettem fel halkan - Emlékszel hol ismerkedtünk meg , úgy igazán ?
Peter egy percre elgondolkodott, majd arcára pimasz mosoly jelent meg. Egyszerre pattantunk fel, majd őrült futásnak eredtünk , kerülgetve az utunkba kerülő embereket. Lassan kiértünk a hatalmas térről , mire az ember sokaság is eltűnt. Nevetésem vízhangot vert a csupasz falak alkotta hosszú utcán , melynek végén a célállomásunk körvonalai rajzolódtak ki. Lassítani kezdtem , mire a mögöttem futó Peter is megállásra kényszerült.
A London Eye kivilágított szerkezete terült szét szemünk előtt, amint Peter kezét szorongatva kiléptünk a főútra. Egyenesen a pénztárhoz siettünk, majd miután megvettük a jegyeket , helyet is foglaltunk a kabin belsejében felállított székekben , pont ugyanazokon, ahol még fél éve űltünk . A kerék lomhán indult el felfelé , mire izgalom lett urrá rajtam. Vagy 5-ször ültem rajta életemben, , de minden egyes alkalommal izgalommal várom, hogy a csúcsra érjünk . Felálltam ülőhelyemről, majd , ahogy a többi turista is , a kabin széléhez sétálva , a tájat kezdtem figyelni. A tetők , melyek általában pirosan , vagy barnásan csillognak, most fehér sapkát húztak magukra. A Temze hullámzó vize inkább hasonlított egy háborgó tengerre, mint egy csendes folyóra , a Big Ben méltóságteljesen magasodott az épületek felé.
-Olyan gyönyörű , nem ? - néztem a közben mellettem termő barátomra, majd vissza a tájra - Minden , olyan nyugodt és csendes ...
Így , fényárba öltöztetve talán még hangultosabb volt az egész város. Peter nagyot bólintott , szemében gyermeki pajkosság bújkált , mely mosolyt csalt az arcomra .
-Te nagyra nőtt gyerek ! - nevettem, majd karjaiba bújtam - Nagyon szeretlek...
-Én is - szólalt meg halkan .
***********
A zár halk kattanással jelezte, hogy utat enged nekem a bejutásra. Lassan nyomtam le a kilincset, majd amilyen halkan csak tudtam benyitottam a lakásba. Lehámoztam magamról a kabátom és a bakancsom , majd csendben a konyhába osontam. Az óra hajnali negyed 2-t mutatott , anyáék már rég alszanak, így nem akartam zajt csapni. Gyorsan csináltam magamnak egy forrócsokit , majd letelepedtem a kanapéra. A bögrét kezeim között szorongattam, hagytam, hogy a melegség átjárja testem , átfagyott ujjaimba újra visszatért az élet. Óvatosan kortyoltam bele a forró italba , mely jóleső melege elárazotta egész testem.
Hirtelen koppanások halk zaja ütötte meg a fülem. A bögrét a dohányzóasztalra helyeztem, majd lassan felálltam , és a nyitott ajtóra meredve vártam. A koppanások elhalkultak, helyette halk dobbanások tompa zaja hatolt elmémbe. Felkaptam Des kanapén hagyott vaskos könyvét , majd nehézkesen megindultam a folyosó felé. A sötétben ,mintha egy alak suhant volna a konyhába , mire nagyot nyeltem. Halk csörömpölés hallatszott ki a helyiségből , a torkomban a gombóc egyre nagyobb lett. Nesztelenül lépkedtem, majd megálltam a csapóajtó előtt . Szívem a torkomban dobogott , légzésem lihegésbe ment át . Óriási levegőtt vettem, majd ajkamba haraptam , és berontottam a konyhába. Nagy csattanás hallatszott , a illető elejthetettt valamit , azonban nem láttam semmit. A kapcsoló után nyúltam , de az égő kiégett , mire magamban ,,szép" szavak áradatát uszítottam rá. Beljebb léptem, majd a könyvet magam előtt tartva óvatosan körbenéztem ... sehol semmi...
Lassan lépkedtem , folyamatosan kémlelve a helységet , mire hirtelen fájdalom hasított a lábamba. Ijedten meredtem a bögrére , mely millió darabra törötten hevert a padlón. Lábamból vér sercent ki , mire a fájdalom fokozódott , ajkaimat halk, rémült sikoly hagyta el.
-Ki a fene van itt ?! - kiáltottam el magam .
Semmi válasz nem jött , mire a félelem kezdett a szívembe költözni. Riadtan néztem körbe , miközben könnyeimet próbáltam visszatartani ,lábamból csorgó vér vörös festékként ragadt a padlóra. A könyvet a pultra helyezve , lassan hátrálni kezdtem , mire beleütköztem valakibe. Az illető kezeit számra tapasztotta, elfolytva feltőrő sikításomat .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése