2013. szeptember 14., szombat

26.~Gyűlölöm,hogy nem gyűlöllek!~


Keze derekamra simult, ezáltal még közelebb húzva magához. Éreztem a testéből áradó hőt , térdeim megremegtek, és ha nem tart szorosan, talán még el is ájulok. Az ujjongás és kiabálás tompa háttérzajként hatolt fülembe , mintha megszűnt volna minden körülöttem. Tenyerével arcomat simogatta , miközben kezemmel hajába túrtam.
A kintről beszűrődő kiabálás kezdett felerősödni, ami visszarántott a valóságba.


-Mégis mit csinálunk ? - suttogtam.

-Nemtudom, de élvezem -  csillant fel a szeme, majd újra ajkaimnak esett.

Karom nyaka köré fontam , testünk teljesen egymásnak feszült. Nem érdekelt, hogy mi lesz ezután, vagy mi lesz tetteink következménye...akartam. Elhajoltam, majd ajkaimba harapva kezdtem fürkészni az arcát. Mintha csak olvasott volna  a gondolataimban , megragadta a kezem, és húzni kezdett a bejárat felé.

-Harry, hova megyünk ? - kérdeztem értetlenkedve, mikor Harry a kabátom után nyúlt, és a kezembe nyomta.

A fiú csak egy pimasz mosolyt villantott, majd belebújt a kabátjába, és kapucniját a fejébe húzva kitárta az ajtót. Gyorsan magamra kaptam a kabátom , és követtem Harryt a kikövezett kisútra. Sapkámat a fejembe húztam , majd kiléptem a kapun, melyet Harry lovagiasan feltárt előttem. Még mindig értetlenkedve figyeltem , amint becsukja a vasszerkezetet , majd megragadta a kezem, és húzni kezdett . Gyorsabbra vettem a lépteimet, melyek vízhangot vertek a kihalt utca csöndjében. Harry ujjait enyémekre kulcsolta , mire testem megremegett érintésére. Ezt a fiú is észrevette és egy önelégült mosoly terűlt szét az arcán. Bekanyarodtunk az utcánkba , és pár perc múlva már a kulcsokat kotorásztam a táskám legaljáról. Mikor megtaláltam a zárba illesztettem, mely halk kattanással engedelmeskedett. A házban kellemes meleg uralkodott , mely rögtön megcsapta átfagyott végtagjaimat. Két kéz fonódott hátulról a derekamra, mire megfordultam, és Harry csillogó zöld szemeivel találtam szembe magam. Ajkait mohón nyomta enyémeknek , karom nyaka köré fontam, közelebb húzódva hozzá. Testem az ajtónak nyomta , miközben kezei fenekemre vándoroltak. Lábam dereka köré fontam , így már csak ő tartotta könnyű súlyomat.
Nagy nehezen feltámolyogtunk a lépcsőn , miközben egy pillanatra sem szakadtunk el egymástól. Harry lábával berúgta a szobám ajtaját , majd belépett rajta. Óvatosan rakott le az ágyra, majd felém tornyosulva folytatta, amit már lent elkezdtünk. A külvilág megszűnt, és csakis ketten maradtunk.

                                                              ***********

Lustán pislogtam párat, majd végre feleszméltem.. Fáradtan próbáltam még egy kis időt nyerni magamnak a reggeli készülődések előtt, ezért lehunytam a szememet. A kezemet végigsimítottam egy mellkason, mire döbbenten pattantak fel újra szemeim. Ijedten néztem a mellettem békésen szuszogó fiúra , aki még nincs tudatában tettünknek, ellenben velem. A takarót magamra kapva távolodtam el Harrytől , miközben imádkoztam, hogy csak képzelődök, de hiába. Felkaptam az első kezembe akadó ruhát , majd a fürdőbe menekültem, pedig Harry még aludt.
Bezárkóztam, majd beálltam a zuhany alá, és magamra engedtem a forró vizet. Ezer meg ezer kérdés cikázott a fejemben , a gondolatok egymás után jöttek, óriási kavalkádot alkotva. Akartam én ezt ? Vajon Harry mit fog szólni, ha rájön ? Nem voltam teljesen tisztában az érzéseimmel, egyet azonban biztosan tudtam...többé már nem tudok úgy ránézni, mint eddig. Nem tudom utálni, hisz ezek után képtelen lennék rá...és talán nem is akarom.
Kétségbeesetten próbáltam még időtnyerni magamnak, azonban már pazarlásnak éreztem amit csinálok. Kikászálódtam a zuhanyból, majd megtörölköztem, és magamra kaptam egy tiszta fehérneműt , egy farmert, egy kék pólót , és egy szürke, vagy 6 számmal nagyobb pulcsit.  Halkan besettenkedtem a szobába , majd az ágyon törökülésbe vágtam magam .

-Harry - kezdtem szólongatni halkan , ami nem ért semmit ,mert a fiú meg sem moccant - Harry!

Hangerőm magasabbra vettem, amivel csak annyit értem el, hogy a fiú megmoccant, majd átfordult a másik oldalára. Bosszús sóhaj hagyta el ajkaimat , majd kezemmel rázni kezdtem ,mire mocorogni kezdett, majd bosszúsan felnyőgött,  szemeit résnyire felnyitotta. Pupillái kitágultak , majd felült, és megdörzsölte a szemét.

-Mi történt ? - kérdezte rekedtes hangján , majd nyelt egy nagyot.

-Egyet  tippelhetsz ! - sóhajtottam, majd ajkaimba harapva vártam reakcióját.

-Megtörtént... - suttogta.

Aprót bólintottam , majd az ujjaimmal kezdtem szórakozni. Próbáltam nem mutatni, de belül nagyon is féltem, mit fog szólni. Lehet megutál, nem szól soha többé hozzám ...és én ezt nem akarom. Amióta visszajött küzdök az érzéseimmel, és azt hiszem elbuktam. Ezután már nem fogom tudni ugyanolyan hűvösen kezelni, bármennyire is szeretném.

 -Figyelj - szólalt meg, mire ráemeltem a tekintetem - Mi lenne , ha ezt máskor beszélnénk meg ?

Bénán rábólintottam. Egyetértettem, időre van szükségünk , hogy átgondoljuk mi is történt valójában.
Csendben battyogtam le a földszintre , utam a konyhába vettem, ahol azonnal készítettem magamnak egy csésze kávét. Fáradtan huppantam le a székre , majd a számhoz emeltem a forró italt , és óvatosan belekortyoltam. A telefonom rezegni kezdett az asztalon, mire értetlenül nyúltam utána .

-Szia - szóltam bele fáradtan , majd kortyoltam még egyet a kávémba.

-Hé , mi ez a morcos hangnem ? - nevetett a vonal túlsó végén Peter , mire halványan elmosolyodtam.

-Semmi ,mondjad - helyeztem az üres csészét az asztalra.

-Ma lesz próba, gondoltam szólok - éreztem, ahogy elmosolyodik - Jó lenne , ha tudnál jönni.

-Ma nem a legjobb ... - morogtam - Sajnálom !

-Semmi baj, majd máskor - hangjában némi csalódottságot véltem felfedezni.

-Tényleg ! Majd máskor, ma nem vagyok a toppon - sóhajtottam .

-Persze , akkor nem is zavarok ! - köszönt el.

-Szia - raktam le a telefont , majd a csészét a mosogatóba helyeztem.

Kettesével szedtem a lépcsőfokokat , majd benyitottam a szobámba. Megágyaztam, majd jó nagy lendülettel zuhantam a párnáim közé. Lustán nyúltam a távirányító után , majd nézhető műsor után kezdtem kutakodni.
Miután megnéztem két filmet , már kezdett kitisztulni a fejem. Ülő helyzetbe tornásztam magam , majd komótosan felálltam , és Harry szobája felé indultam.

-Gyere ! - jött a válasz, miután bekopogtam.

Csendesen nyitottam be , majd átpréseltem magam a kis résen , melyet hagytam magamnak, és becsuktam az ajtót. Harry az ágyán ült , kezében a telefonját nyomkodta bőszen. Egy pillanatra felnézett, majd intett a fejével, miszerint menjek oda. Engedelmeskedtem, majd helyet foglaltam vele szembe, lábaimat törökülésbe húztam, majd feszülten vártam, hogy rám figyeljen.

-Mit akarsz ? - dobta az ágy végébe a készüléket .

-Beszélnünk kell ! - jelentettem ki határozottan .

-Hallgatlak - tárta szét a karját .

-Lekötelezel ! - vágtam egy grimaszt, majd komolyra fordítottam a szót - Tudod miről akarok beszélni , csak légy őszinte !

Visszafojtott lélegzettel vártam a válaszát , miközben nagyokat pislogtam. Féltem, hogy mit fog válaszolni , de azt akartam, hogy mondja a szemembe, még ha az nekem fáj is.
Harry azonban nem szólt semmit, tehetetlenül nézett rám , majd megrázta a fejét. Kifejezéstelen arcal néztem rá , majd felpattantam , és kiviharoztam a szobából. Hangosan csaptam be az ajtót , azt remélve, hogy ezáltal levezethetem a csalódottsággal vegyes dühöm. Nem képes a szemembe mondani, és talán ez fájt a legjobban.
Felkaptam az ágyam végére terített takarót, majd magamraterítve kinyitottam a teraszajtóm. Belebújtam a bélelt mamuszomba, majd kiléptem a letakarított, ugyanakkor kissé vizes felületre. Csípős téli szél fújt, melybe beleremegett testem , de makacsul küzdöttem magam előre. Könyökömmel a korlátra támaszkodtam, és  kertünket kezdtem figyelni. Minden olyan nyugodt és békés volt, a fák, és növények kecsesen hajladoztak a szél hatására. Egy feketerigó szökkent a fa alá , kíváncsian kémlelt körbe, majd felbátorodva röppent a kert közepére. Kotorászni kezdett a hó alatt , fejét azonban percenként felemelte, és körbekémlelt, nem-e fenyegeti veszély. Egy másik társa röppent át felette , és a málnabokor vastagabb ágain pihent meg. Hangos csiripelés vette kezdetét, majd a két rigó egyszerre hagyta el a kertet.  
Csüggedten néztem utánuk , majd beletörődve, miszerint még ők sem bírják velem egy légtérben sokáig , elfordítottam a fejem, így rálátásom nyílt a szomszéd ház kertjére. Elmélyülten kezdtem figyelni a havat lapátoló, fiatal lányt, aki csak pár évvel lehetett nálam idősebb.
Két kéz fonódott a derekamra, mire ijedtemben ugrottam egyet , majd értetlenül fordultam Harry felé.

-Te meg mit csinálsz ? - fújtam ki megkönnyebűlten a levegőt.

-Azt mondtad legyek őszinte, hát az leszek - rántott vállat, mire ledermedten vártam a folytatást - Mióta hazajöttem kerüllek , mert elakarlak felejteni ! Utálom hogy mikor meglátlak a szívverésem az egekbe nő , hogy mikor mellettem vagy nem bírom elviselni, hogy ne velem foglalkozz , utálom, hogy hűvös , és goromba vagy ! Ki nem állhatom , hogy ennyire szép vagy , és , hogy még sosem éreztem ilyet ! Gyűlölöm, mikor nélkülem is nagyon jól szórakozol , mikor nem velem vagy, mikor rám sem nézel !

Lesokkolva álltam , és idétlenül néztem az előttem álló, dühöngő fiút. Testem melegség járta át, szám mosolyra húzódott.

-Gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek ! Tessék kimondtam - tárta szét tehetetlenül a karját, majd várakozóan , ugyanakkor félve nézett rám.

Az első sokkot felváltotta a boldogság, mely szétáradt minden porcikámban. Mosoly húzódott ajkaim szélére ,  mire mintha Harry arca is kicsit megkönnyebűlt volna.

-Ilyet sem mondott még soha senki - nevettem el magam , mire Harry is elmosolyodott.

Egy lépéssel átszeltem a kettőnk közötti távolságot , majd karjaimat nyaka köré fonva, lágyan megcsókoltam, melyet azonnal viszonzott is. Karjait derekam köré fonta, ezáltal még közelebb húzott magához. Életemben , még sosem éreztem ilyet ! Mintha a fellegekben lettem volna abban az éveknek tűnő másodpercben, míg a karjai közt lehettem. Lágyan ízlelgette ajkaimat ,mire pillangóim szívrohamot kaptak gyomromban. Megrémített , hogy mit vált ki belőlem, de ugyanakkor jólesett , mert ekkor már nem volt kétség bennem...szeretem !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése