27.~Meglepetés!~

Pár héttel később
Január 12.

Kezemmel megtámasztottam a fejem, miközben idétlenül babráltam tollam végével. A teremben csend volt, csak a tanár értelmetlen magyarázása hallattszott, melyet már mindenki halálra unt. Stacy unalmában a füzete sarkait díszítgette különféle motívumokkal. Már csak 1 perc , gondoltam magamban , miközben a tollat a tolltartómba dobtam. Péntek 7. órában már senkinek nem volt türelme a tananyaghoz , így is nagy teljesítmény volt tőlünk, hogy csendben vagyunk.
A csendet a csöngő zavarta meg, mire mindenki boldogan pattant fel a helyéről . A tanár értetlenül kapkodva a tekintetét az ordibáló gyerekek között , ő még nem fejezte be , csakhogy ez mindenkit hidegen hagyott. A tankönyveket a táskámba söpörtem, majd megvártam Satcyt, és együtt elindultunk a kijárat felé.
Lerobogtunk a lépcsőn, majd a tömeggel együtt jobbra vettük az irányt. Barna sálam nyakam köré tekertem , figyelve, nehogy leüssek valakit. Kiléptünk az ajtón , mire csípős januári szél csapott arcunkba. Dideregve számra húztam a sálam , miközben rántottam egyet táskámon.

-Jó szórakozást nektek ! - álltam meg , mire szőke barátnőm is felém fordult.

-Meglessz - nevetett fel halkan, majd átölelt.

Viszonoztam az ölelést, majd elengedtem Stacyt, aki elindult az épület sarkában áldogálló Joshék felé. Mikor odaért magyarázni kezdett a fiúknak, akik ezek után mosolyogva felém néztek, mire intettem egyet. Ezután sietősen indultam a buszmegálló felé , minél gyorsabban haza akartam érni. Az utat frissen esett hó fedte , mely ropogott lépteim alatt. Gyorsan a buszmegállóhoz értem, ahol nekitámaszkodva az oszlopnak vártam a jármű megérkezését, mely 5 percen belűl meg is jött. Helyet foglaltam az egyik ülésen, majd gondolataimba merűlve kezdtem tanulmányozni az elsuhanó tájat.
10 perc múlva már az utcánkat róttam nagy léptekkel . Már az utca végéből feltűnt, hogy valami nem stimmel, és ez hamar be is bizonyosodott, mikor közelebbről is megpillantottam a fekete Range Rovert, mely a házunk előtt parkolt. Izgalom lett úrrá rajtam , nagy lendülettel csaptam fel a kapuajtót , majd szinte futva indultam meg a házhoz. A kulcsot türelmetlenül illesztettem a zárba, majd lenyomtam a kilincset , és beléptem a házba.
Hangok szűrődtek ki a konyhából, mire szinte már ugrálva a boldogságtól, indultam meg a helyiség felé. Gyorsan csaptam fel a csapóajtót, mire egy gyönyörű , zöld szempár szegeződött rám. Mosoly jelent meg arcomon, majd a fiúhoz futottam , és leplezetlen örömmel a nyakábba ugrottam. Harryt váratlanul érte reakcióm , ezért kicsit megingott , de végül megtámaszkodott a pultban.

-Uramisten... - nevette el magát, mire én is felnevettem - Jó látni, hogy így örülsz nekem !

-Most mért ? Az jobb lett volna, ha megállok az ajtóban , és biccentek egyet ? - kérdeztem megjátszott durcával a hangomban.

Harry nevetve megrázta a fejét , majd egy gyengéd csókot nyomott ajkaimra. Mosolyogva hajoltam el , majd kicsit elhúzódtam, hogy lehámozzam magamról a sálam , mely már szinte folytogatott melegével. Bezzeg , mikor fázom nem használ !

-Milyen volt az út ? - kérdeztem , miközben töltöttem magamnak egy pohár baracklevet.

A fiúknak New Yorkba kellett repülni , így 2 hétig nem láttam. Valamilyen szinten megszoktam már, hogy keveset van itthon , de most más volt.  Mert most nem, mint a ,,testvérem" , vagy , mint a legutáltabb személy a szememben ment el, hanem , mint a barátom .

-Fárasztó - sóhajtott egyet .

Ellökte magát a pulttól, és közelebb lépve hozzám, hátulról átölelte a derekam. Jóleső melegség árasztotta el minden porcikám , miközben mosoly jelent meg az arcomon. A poharat a pultra helyeztem , majd  fejem kicsit hátradöntöttem.
Az idilli pillanatot kulcsok zörgése zavarta meg, mire Harryvel azonnal szétrebbentünk. Pár perc múlva anyu jelent meg az ajtóban , majd amint megpillantotta Harryt, mosoly jelent meg az arcán.

-Ilyen korán ideértél ? - lépett beljebb, majd magához ölelte a fiút - Jól utaztál ? Éhes vagy ? Kérsz valamit ?

-Nem köszönöm, voltam anyuéknál ebédre ! - mosolyodott le Harry.

Míg anya Harryt kezdte faggatni , kihalásztam a hűtőből az ebédem, majd megmelegítettem, és helyet foglaltam az asztalnál. Kicsit gyorsabban ettem meg, mint kellett volna, majd a mosogatóba helyeztem a tányérom. Közben anya is lenyugodott , és végre levegőhöz juttatta Harryt. Kikerűltem őket, és az emeletre indultam. Ahogy ezt Harry észrevette rögtön utánam indult. Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat , miközben Harry végig a nyomomban volt. Ahogy hallótávolságon  kívül tudtuk magunkat , Harry megragadta a karom , és visszarántott, így szószerint a karjaiba zuhantam. Nevetve simúltam mellkasára , mélyen beszívva bóditó illatát. Felemeltem tekintetem, mire óriási mosolyával találtam szembe magam.

-Hiányzott már az idióta pofid !- nevettem fel , majd elengedtem, és a szobámba futottam.

Harry hitetlenül rázta a fejét, miközben becsukta maga után az ajtót. Az asztalomhoz sétáltam , és a székre helyeztem a táskám. Közben Harry lehuppant az ágyamra, hátát a falnak döntötte , miközben kezeit összefonta tarkóján. Mosolyogva kezdtem kipakolni a csokikat, melyeket Zaynnek vettem reggel a boltban.

-Ennyi egy évre elég neked ! - ráncolta a szemöldökét Harry.

-Nem nekem van ! - oktattam ki - Zaynnek ! Pontosan 20 tábla, különböző csoki .

Harry megrökönyödve bámult rám , majd halkan felnevetett. Az asztalra helyeztem a csokikat, melyeket tizesével két kupacba pakoltam. Kihalásztam a telefonom , majd Harry felé fordultam , aki mosolyogva intett egyet. Az ágyhoz sétáltam, majd befészkeltem magam Harry mellé. Fejem mellkasára fektettem, így hallhattam szapora szívverését. Jobb kezével átölelt , ezáltal közelebb húzott magához. A mosoly hivatalosan is levakarhatatlanul virított arcomon, és kezdett inkább idétlen vigyorgássá hasonlítani.

-Akkor Zayn nem is sejti a meglepetést ? - kérdeztem , miközben pólóm ujjával kezdtem babrálni.

-Nem , Perrie Louisnak adta a kulcsokat , így betudunk menni , míg ők vacsorázni mennek - válaszolta izgatottan , mire halkan felnevettem.

Arcom Harry vállába fúrtam , mire még szorosabban átölelt. Leírhatalan boldogság járta át testem , tudni, hogy valaki melletted van , a legjobb dolog a világon.

-Meddig maradsz ? - kérdeztem halkan.

-Vasárnap délben indul a gép - sóhajtott , mire szomorúan elmosolyodtam.

Nem sokat láthatom, maximum hónaponta párszor, vasárnap már utaznak is Amerikába koncertezni. Viszont most itt van , és szeretnék kihasználni minden együtt töltött percet.

-Akkor... - fordultam Harry mellkasára - holnap...

Harry arcán mosoly jelent meg , szemeiben pimasz fény csillant.

-Holnap a tiéd vagyok - mosolygott rendíthetetlenül.

Nevetve hajoltam közelebb , ajkaink lágyan értek össze. Kezemmel végigsimítottam mellkasán , majd hajába túrva közelebb húzódtam. Harry mohón ízlelgette ajkaimat , majd egy egyszerű mozdulattal a hátamra fordított, majd felém tornyosulva tapadt újra ajkaimra. Számról áttért nyakamra , mire megremegett  a testem.
A gyönyörű pillanatot hangos kopogás zavarta meg, mire Harryvel azonnal szétrebbentünk. Senki nem tud a kapcsolatunkról,mivel Harry szerint bántanának a rajongók , és azt sosem bocsátaná meg magának ,így csakis a fiúk , meg Peter és Stacy tud rólunk. Anyuéknak meg aztán végképp nem lenne szerencsés szólni.

-Hahó ! - dugta be a fejét Des , mire Harry arca felragyogott.

Mosolyogva figyeltem, ahogy felpattan az ágyról , és mint egy kisgyerek , Desre ugrik. Én is felálltam , és a szekrényemhez sétáltam , majd nagy nehezen kiválasztottam egy ajándékzacskót Zaynnek. Belepakoltam a csokikat , majd átpakoltam a táskám. Kontybakötött hajam megigazítottam , majd felkaptam az ajándékot , és a táskám elindultam Harryékhez, kik az ajtó előtt beszélgettek. Nekidőltem az ajtófélfának , és mosolyogva figyeltem az  apa-fia párost , akiket ezt észrevették, és értetlenül néztek rám.

-Mivan ? - nevettem el magam - Indulnunk kéne !

Harry aprót bólintott, majd elindultunk a földszintre. Anya a nappaliban tévézett, de mikor meglátta, hogy indulni készülünk, felpattant, és odasétált hozzánk. Megállt Des mellett , majd mosolyogva figyelte , ahogy felveszem a kabátom.

-Mi olyan érdekes rajtunk ? - kérdeztem meg végül, mert kezdett idegesíteni anya sokattudó tekintete.

-Semmi - mosolygott továbbra is , mire inkább belebújtam a csízmámba.

Elköszöntünk, majd kiléptünk a hűvős levegőre. Sietősen pattantunk be a kocsiba , ahol sajnos ugyanolyan hideg uralkodott , mint a levegőn. Harry rögtön beindította a fűtést, majd miután kicsit átmelegedtünk  elindultunk.

-Biztos , hogy elindultak már ? - kérdeztem a kezem dörzsölgetve, mire Harry sóhajtott egyet.

-Mondom, hogy igen - nézett rám egy pillanatra, majd vissza az útra - de itt a telefonom, nézd meg, hogy írt-e Louis.

Kezével zsebébe nyúlt, majd a kezembe nyomta a készüléket, miközben egy pillanatra sem szakadt el tekintete az útról. Idétlenül kesztyűs kezembe fogtam a telefont, majd megnyomtam a gombot, mire Harry és Louis jelent meg a képernyőn. Halkan felnevettem a vicces képen, majd feloldottam a telefont ,  mire meglepődöttség ült ki az arcomra. Én mosolyogtam vissza a képernyőről. Meglepődöttségemben elfelejtettem, miért is tartom kezemben a készüléket , így mikor Harry érdeklődve felém fordult csak idétlenül motyogtam egy mindjárt meglesz-et.

-Azt írta , idézem - nevettem fel, majd komolyságot erőltettem magamra - ,,A veréb elhagyta a fészket, ismétlem a veréb elhagyta a fészket! " 

Harry hitetlenül felnevetett, majd leparkolt egy már ismerős ház előtt. Kipattantunk a kocsiból , majd míg én kihalásztam a táskám a csomagtartóból, Harry becsöngetett.

-Ki az ? - szólt bele Louis a kaputelefonba.

-Mi vagyunk - fogta meg a kilincset Harry , várva, hogy az ajtó nyíljon.

-Ki az a mi ? - játszotta a tudatlant Louis .

-Louis, nem vagy vicces ! - oktatta ki Harry , aki már kezdett dideregni a hidegtől.

-Lehet, hogy egy őrűlt rajongó akar bejutni ! Fő a biztonság ! - kezdett bele monoton hangon - Nos akkor, kihez is van szerencsém ?

Harry mellé lépkedtem , mire halk nevetés tört fel belőlem , látva bosszús tekintetét.

-Az öklömhöz lesz szerencséd, ha nem engedsz be ! - dörmögte bosszúsan.

-Jaaj , de megfenyegettél ! - hisztizett Louis .

Hangos zúgás jelezte, hogy végre megesett rajtunk a szíve, így gyorsan, mielőtt meggondolná magát, beléptünk az ajtón. Felsiettünk az ajtóhoz, majd beléptünk a meleg házba.

-Na , hol marad az öklöd nagyfiú ? - nevetett Louis, mire Harry erőből belebokszolt a vállába.

Mosolyogva figyeltem őket, majd beljebb léptem a házba. Eleanor a konyhában térdepelt az asztalnál, épp a tortákra helyezte fel a gyertyákat. Niall a chipseket , és egyéb édességeket bontogatta ,majd kiöntötte őket egy a tálba , és le is tesztelte, hogy 10-es skálán mennyire finomak , nehogy Zayn panaszkodjon. Dani és Liam a nappaliban próbálta feltenni a falra a ,, Vas happening Zayn ? " feliratú plakátot , melyet még én csináltam pár napja. Segítőkészen siettem hozzájuk , és megfogtam a plakát egyik felét, hogy Liam fel tudja akasztani.
Az idő nagyrésze a készülődéssel, és a hülyéskedéssel ment el, és mire észbekaptunk, már csörgött is a telefon, miszerint most indulnak haza.

-Hozzátok a tortát ! - kiálltott Louis, mire El már sietett is a konyhába.

Niall az ablakhoz sietett , és résnyire elhúzta a függönyt , hogy kilátson. Eleanor óvatosan a dohányzóasztalra helyezte a tortát , mely ,,Happy Birthday Zayn " feliratot viselte. Kikészítettem a gyufákat , hogy majd megtudjuk gyújtani.

-Itt vannak !! - ordította el magát Niall , mire mindenki izgatottan kapta fel a fejét.

-A helyünkre ! - irányított Harry, mire mindenki a már előre megbeszélt ,,búvóhelyére " futott.

Lekapcsoltam a villanyt, majd elbotorkáltam a kanapé mögé , és izgatottan vártam, hogy Zaynék megjöjjenek. Pár másodpercen belűl nyílt a bejárati ajtó , és 2 alak tűnt fel.

-Mért van itt ilyen sötét ?- lépett a nappaliba Zayn , majd feloltotta a villanyt.

-Meglepetés !!! - ugrottunk elő búvóhelyünkről, mire a barna fiú eltátotta a száját.