-Meglepetés ! - kiálltottuk, mire Zayn döbbenten elnevette magát.
Azonban ideje sem volt felébredni meglepetéséből, ugyanis rögtön 4 fiú vetette rá magát. A ház zengett a hangos nevetésünktől , amint a fiúk megpróbálták megőrizni egyensúlyukat. Nagy nehezen sikerűlt Zaynnek kiszabadúlni ölelésükből, azonban ezután sem jutott levegőhöz, ugyanis mi lányok ugrottunk rá egyszerre.Nevetve kapaszkodtam a fiú nyakába , ügyelve, hogy a többiek is hozzá férhessenek.
-Húha ... - nézett körbe csillogő szemmel, mikor végre elengedtük.
Tekintete végigsiklott a nagy plakáton, mire hatalmas nevetés tört fel belőle. Mosolyogva álldogáltam Perrie mellett , aki ugyanolyan boldognak tűnt, mint barátja. Zayn tekintete a tortán állapodott meg , mire észbekaptam , és az asztalhoz rohantam. Kezembe vettem a gyufákat, majd meggyújtottam a 20-as gyertyát.
-Aztán értelmeset kívánj ! - nevetett Liam , mire Zayn bólintott egyet.
Gyermeki izgalommal guggolt az asztalhoz, majd nagy levegő vétel után elfújta a gyertyákat. Tapsvihar kerekedett , a fiúk hangos füttyögéssel köszöntötték barátjuka , aki boldogan ölelte magához szőke barátnőjét. Dani a konyhába sietett tányérokért , úgyhogy én is utána siettem , majd megkerestem az evőeszközös fiókot , és kerestem egy kést.
Zayn a torta közepéhez érintette a kést, majd óvatosan , mintha valami műemlék lenne, elkezdte felvágni. Levágott egy alig pár centis kis szeletet , melyet az egyik tányérra helyezett.
-Ááhh, ennyi elég is lesz ! - rakta le a kést önelégűlten , majd az egész tortát az ölébe emelte - A többi a tiétek.
Hitetlenül meredtünk a fiúra, aki már bele is kezdett tortája elfogyasztásába. Szinte egyszerre nevettünk fel, mire Zayn értetlenül nézett fel , szája széle csokis maradt.
-Komolyan gondoltam, az a tiétek lehet - mutatott az alig pár centis, vézna szeletre, majd megnyalta szája szegletét.
-Ez még viccnek is rossz ! - futott Zaynhez Niall.
Kikapta a fiú öléből a tortát, majd gyorsan futásnak eredt. Zayn rögtön kapcsolt , és a szőke fiú után eredt, aki idétlenül kezdett körözni a nappaliban. Hitetlenül néztük a furcsa fogócskát, mely kezdte veszélyeztetni a torta épségét.
-Hé , olyanok vagytok , mint az ovisok ! - komolyodtam el, bár nehezemre esett - Szerintem lekéne állni , mielőtt....
Befejezni azonban nem tudtam , mivel egy torta repűlt az arcomba , vele együtt egy szőke fiú landolt rajtam. Idegesen töröltem le a csokit az arcomról, így végre megpillanthattam Niall megszeppent arcát. A többiek szinte már fetrengtek a nevetéstől . Mérgesen néztem körbe a társaságon , majd újra Niallre emeltem a tekintetem , aki végre méltózatott leszállni rólam.
-Mielőtt valaki kap egy tortát az arcába... - fejeztem be a mondatom , mire mégnagyobb vihogás vette kezdetét, de mostmár Niall is nevetett.
Végül tehetetlenségemben már én is elmosolyodtam , majd halkan fel is nevettem. Niall segítségével feltápászkodtam, majd elfogadva a felém nyújtott szalvétát , letörölgettem a csokit az arcomról.
-Vas happening Lauren ? - nevetett Zayn, mire hitetlenül megráztam a fejem.
Helyet foglaltam a kanapén , mire végre mindenki lecsillapodott. Perrie elindította a zenét , míg Niall eltulajdonította a maradék kis szeletet. Harry huppant le mellém , karjával még mindig nevetve ölelt át. Durcásan megböktem , mire hitetlenül emelte rám tekintetét.
-Bökdösődünk, bökdösődünk ? - huzogatta a szemöldökét, mire elnevettem magam - Na azért !
Mosolyogva bújtam hozzá , fejem mellkasának döntöttem. Harry finoman belepuszilt hajamba , mire elöntött a boldogság. Körbenéztem a táncoló, illetve röhögő társaságon , és úgy éreztem , az életem tökéletes ! Hogy megvan mindenem, amit akartam !
2 hónap telt el azóta , a sulin kívűl a szabadidőmet Peterrel , és Stacyvel töltöttem. Harryék koncerteznek, így csak a szülinapján tudtunk találkozni , mivel semmi szabadideje nem volt. Kicsit rosszul is esett , mikor telefonon beszéltünk, és 10 perc után letette, mivel mennie kellett , de a legtöbbször megpróbált időt szakítani rám. De mikor beszéltünk is , mindig elhallgatott egy csomó dolgot, és mikor rákérdeztem , azt mondta nem mondhatja el.
Azonban legalább , így, hogy alig találkozunk, volt időm ráébredni, mennyire fontos is számomra.
Gondolataimból telefonom csörgése zökkentett ki, mire izgatottan nyúltam táskám után. Kikerűltem egy villanyoszlopot, majd végre megkaparintottam a keresett készüléket, melyen Harry neve villogott.
-Szia ! - szóltam bele vidámabban a kelleténél.
-Hol vagy ? - tért a lényegre, mire megtorpantam.
-5 perc és otthon - néztem körbe, majd tovább indultam.
-Muszály beszélnünk ! - szólalt meg gondterhelten.
-Baj van ? - kérdeztem szaggatottan.
Furcsa félelem lett urrá rajtam , tüdőm összeszorult. Visszafolytott lélegzettel vártam válaszát.
-Így is mondhatjuk... - mondta feszűlten - Siess !
Bólintottam egyet, majd rájöttem, hogy ezt nem láthatja , ezért egy 'Rendben' után gyorsan eltettem telefonom . Szinte futva kezdtem kerűlgetni az embereket, kik egytől egyik igyekeztek valahova. Rekordidő alatt értem a házunkhoz, ám eltartott pár percig, míg abbamaradt a lihegésem.
Gyorsan nyitottam ki az ajtót , majd lerúgtam bakancsomat, és kabátban indultam az emeletre, ahol Harryt sejtettem.
-Harry ?- dugtam be a fejem az ajtaján.
A fiú az ágyon feküdt, arca megviselt , és nyúzott volt. Ahogy észrevette, hogy megjöttem felpattant , és a következő pillanatban már magamon éreztem ölelő karjait. Szorosan tartott, ahogyan én is őt, ám a szomorúság a szemében megrémisztett.
-Lauren...- suttogta rekedten.
-Mi a baj ? - kérdem félve, majd egy kicsit elhúzódom, hogy szemébe nézhessek.
Nem válaszolt, én pedig csendben vártam, hogy magától mondja el. Szívem összeszorult, látva a fájdalmat a szemében , ebben a percben bármit megtettem volna, csak hogy jobban legyen.
-Nincs meleged ? - mosolyodott el halványan, utalva arra, hogy kabátban vagyok.
-El is felejtettem - nevettem fel.
Gyorsan lehámoztam magamról a kabátom , majd a sálam lecsavarva nyakamról a székre dobtam ruháimat. Közben Harry leűlt az ágyra , könyökét megtámasztotta térdén. Fürkészve kezdtem figyelni arcát , melyet most a tehetetlenség árnyékolt be.
-Harry, mi történt veled ? - kérdeztem végül csendesen.
Rámemelte tekintetét, ám arra, ami fogadott, nem voltam felkészűlve. Kétségbeesetten nézett rám. Már-már szenvedve.
-Inkább mi fog történni velünk ! - nyomatékosította meg utolsó szavát. Felhúzott szemöldökkel próbáltam valamit kiolvasni tekintetéből , ám ez lehetetlennek bizonyult - Lauren , nem lehetünk együtt nyilvánosan, mostmár biztos !
Mintha csak ezernyi kést döftek volna szívembe. A levegőt szinte már kapkodva vettem , éreztem, ahogy lábaim megremegnek, azonban ez az érzés egy pillanat alatt elhagyta testem, helyette a harag, és a tehetetlenség hálózott be.
-Tessék ? - kérdeztem mégis halkan.
Harry fájdalmasan nézett rám , mire idegesen támaszkodtam meg az asztalában.
-Mért nem ? - kérdeztem kicsit megemelve a hangom.
-Nem mondhatom el , sajnálom... - rázta a fejét.
Inderűlten löktem el magam az asztaltól , egyenesen az ajtóhoz lépkedtem, melyet szinte feltéptem, majd kiviharoztam rajta.
-Lauren, hova mész ? - futott utánam.
-Elegem van belőled ! - kiabáltam , miközben nagy erőfeszítésembe kerűlt elfolytanom könnyeimet - Legyen úgy , ahogy akarod ! Végeztünk !
Leviharoztam a lépcsőn , majd amilyen gyorsan csak tudtam, magamra rángattam a bakancsom . Kabátom után nyúltam, mikor Harry robogott le a lépcsőn. Sietősen akartam magamra kapni, ami ahhoz vezetett, hogy csak lassabb lettem.
-Nem teheted ezt velem ! - ragadta meg Harry a karom, maga elé rántva.
Kétségbeesetten nézett, mire összeszorult a szívem. Nem tudtam , mit kéne tennem, hiszen láthatóan szüksége volt rám.
-Mégis , hogy tartsak ki melletted, ha mindig kizársz ? - néztem rá tehetetlenségemben - Ha mindenki hátat fordít, mért én legyek , aki melletted van Harry ? Mért nem tudod megbecsülni, amid van ? Állandóan csak elszúrsz mindent !
-Én megbecsülöm hidd el , ezért sem mondhatok neked soha semmit ! - hajtotta le a fejét, majd újra rám nézett- Így csak én szenvedek ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése