30.~Varázsszó~

-Mindent ? - mosolyogtam rendíthetetlenül.

-Mindent... - suttogta, majd közelebb hajolt.

Ajkai mohón tapadtak enyémekre, mintha csak erre várt volna, mióta megérkezett. Kiszabadított karjaimat nyaka köré fontam , kezemmel göndör tincseibe túrtam.  Harry belemosolygott csókunkba , majd ajkaimról áttért nyakamra. Testem beleremegett érintésébe, és talán még sosem akartam ennyire.



A napok csak úgy elrepültek számomra , Harry mikor tudott , ha csak egy napra is , de megpróbált meglátogatni. Viszont továbbra sem volt képes elmondani, miért nem vállalhat fel , én pedig szokás szerint magamban őrlődtem. Gondoltam arra, hogy félt a támadásoktól , attól  , hogy mit mondanának ránk , az is eszembe jutott, hogy szégyell , ám erre semmilyen utalást nem tett, így csendesen vártam, hogy végre engem is beavasson.
Közben minden nap tanultam , mivel utolsó évemet töltöm a gimiben. Lassan megkezdődnek a vizsga felkészítők, így gőzerővel kellett hajtani , ezért is jött jól végre a tavaszi szünet, ahol végre egy kicsit összeszedhettem magam.

-Már lassan egy órája kint ücsörögsz, nem fázol ? - Stacy hangja kellemesen hatolt fülembe.

Kecsesen huppant le mellém a kanapéra , majd kényelmesen elhelyezkedett. Egy virágos nadrágot viselt , fehér toppal , melyre egy vékony blézert vett. Szőke tincsei hullámosan omlottak vállára , kék szemeivel a hullámzó tengert pásztázta. És hogy én hogy kerültem Joshék tengerparti nyaralójába ilyenkor ? Egyszerű... meghívtak 4 napra , és én örömmel jöttem , főleg, hogy rámfért már a kikapcsolódás.
Kellemes tavaszi szellő fújdogált , a teret a tenger halk moraja , és a sirályok hangos rikácsolása töltötte be. A terasz végén már a homokos part terült el , melynek szemcséi megcsillantak a lemenőben lévő nap , narancssárga sugarainál. Szemeimet kicsit lehunytam , átadva magam az érzésnek. A szél játszott hajammal , úgy éreztem magam, mint valami mesében.

-Minden rendben ? - lépett ki a teraszajtón Katelyn.


Fekete hajából csöpögött a víz , miközben megfogta az asztalnál álló széket, és mellénk húzta , majd helyet is foglalt rajta.  Furcsállva néztünk a lányra, aki nagyot sóhajtva megrántotta a vállát.

-Adam eldugta a hajszárítót - legyintett .

Érdeklődve figyeltem , ahogy kicsavarja hajából a vizet, majd mosolyogva megráztam a fejem. Katelyn és Adam Josh és Peter barátai , és ők is, ahogyan Luke és Violet is lejöttek pár napra. Először furcsa volt, mivel Stacy ismerte már őket, csak én voltam olyan tudatlan, hogy nem tudtam, hogy jönnek , de hamar összebarátkoztunk.
Hirtelen csapódott ki a teraszajtó , mire ijedten kaptuk oda a fejünket. Adam elhúzott szájjal vette tudomásul, miszerint túl nagy erővel nyitotta ki az ajtót . Kezében egy húsokkal megpakolt tálcát tartott , melyet még én készítettem elő az esti sütögetéshez.

-Adam mozogj már ! - hallatszott egy lány hang a háta mögül, mire a fiú megforgatta a szemeit.

Mosolyogva figyeltem , ahogy Adam elindult a terasz vége felé , majd közvetlen mögötte Violet is kilépett az ajtón. Mosolyogva nézett felénk , majd kezében a salátás tállal Adamhez sietett. Katelyn felpattant a helyéről, majd gonosz mosollyal az arcán iramodott bátyja felé . Odaérve rávetette magát , ami elég váratlanul érte a fiút. Violet bosszúsan kapta ki Adam kezéből a tálat , mielőtt még az a földön kötött volna ki. Satcyvel nevetve figyeltük, ahogy Adam ide-oda forogva próbálja lerázni magáról Katelynt , minduntalan sikertelenül.
Felálltam a kanapéról , majd megigazítva hajamat beléptem a lakásba. A konyhában Petert pillantottam meg, amint nagy koncentrálás közepette szeleteli a kenyeret. Hangosan lépkedtem , nehogy megijedjen , és elvágja az ujját. A fiú egy percre felnézett,  leellenőrizte ki is lépett a táraságába, majd egy gyermeki mosoly kíséretében tovább szeletelte a kenyeret. A hűtőhöz léptem, és kihalásztam pár üdítőt , melyeket a pultra helyeztem. Közben Peter végre befejezte nagy munkáját, és a kenyérszeleteket egy kosárba helyezte.

-Ezeket is vidd ki - mutattam az üdítőkre, mire Peter felhúzta a szemöldökét.

-Te nem tudod ? - mosolyodott el gúnyosan - Mi a varázsszó ?

-Kérlek ? - ráncoltam össze a homlokom .

-Folytasd - támaszkodott neki a pultnak.

-Kérlek szépen , drága egyetlen Peter, vidd ki az üdítőket is ! - sóhajtottam, mire diadalittas mosoly terült el arcán.

-Rendben, lehet róla szó ... - lökte el magát a pulttól, majd felkapta az üdítőket , és elindult a terasz felé.

Lehetetlen arccal bámultam utána , majd mosolyogva nekitámaszkodtam az asztalnak. Hirtelen két kéz ragadott meg hátulról, és emelt a levegőbe, mire ijedtemben felsikítottam.  Hangos nevetés töltötte be a konyhát , majd végre újra talajhoz ért a lábam.

-Luke ! - fordultam meg, mire a szőke fiú arcán mosoly terült el - Rosszabb vagy , mint egy óvodás !

-Én is nagyon bírlak ! - röhögött , mire halványan elmosolyodtam.


-Ezt jó tudni - bólintottam , majd a fiú kezébe nyomtam a tányérokat - Akkor már ki is viheted .

-Segítettél te ma valamit ? - indult meg a terasz felé, mire én is követtem.

-Ha én nem vagyok , még sehol sem lenne a kaja - lökdöstem ki az ajtón.

Luke megrázta a fejét , majd gyorsított léptein. Ahogy leértem a lépcsőn , talpam a langyos homokba süppedt , mely kicsit felmelegítette hideg lábam. Megfogtam a legközelebbi nyugágyat , és Violet mellé hurcoltam, aki csukott szemmel élvezte a nap utolsó sugarait. Mikor megérezte, hogy nincs egyedül , hunyorogva felém fordult, mire lemosolyodtam. Lehuppantam a székembe , majd hátam a támlának döntve kezem szemeim elé emeltem, eltakarva a még így is vakító napot.

-Mióta ismered Petert ? - kérdezte hirtelen Violet.

Felém emelte tekintetét, és fürkészve várta válaszom. Szőke tincsein megcsillantak a nap sugarai , mosolygós arcáról kíváncsiság sugárzott.

-Lassan egy éve - mosolyodtam el, és akaratom ellenére pillantottam a sütögető fiú felé.

-Úgy láttam nagyon jóban vagytok !- hangsúlyozta ki a nagyon szót, mire értetlenül néztem rá.

-Jah...- nevettem fel kínosan - Nem , mi csak jó barátok vagyunk , nekem van barátom .

-Bocsánat, nemtudtam - nevetett saját magán - Csak annyira jól kijöttetek...

-Igen - bólintottam.

-És... - csillantak fel szemei , majd feljebb tornászta magát- A barátoddal mióta vagytok együtt ?

-Szilveszter óta... - pirultam el, ezért inkább visszafordítottam a fejem.

-Dúl a szerelem - huppant le a mellettem lévő kerti székbe Katelyn.

Halkan felnevettem , majd a lányra néztem, akinek közben megszáradt a haja. Tekintetem a fiúkra emeltem, akik épp a hús megfordításával bajlódtak. Stacy már a fejét fogva próbálta kiszedni Adam kezéből a forgatót , ám a fiú nem hagyta magát. Peter lazán huppant le a sütő melletti székre , majd belekortyolt a kólájába , míg Josh megpróbálta megmenteni a kissé elégetett húst.

-Asszem , így nem lesz egyhamar vacsora - sóhajtott Katelyn, majd felállt, és Stacy segítségére sietett.

Violet halkan felnevetett, majd visszadőlt az ágyra , és kényelembe helyezte magát. Kezeimet a karfán pihentettem , miközben mosolyogva figyeltem , ahogy a többiek az étellel bajlódnak. Kissé szomorú lettem, mikor tudatosult bennem, hogy holnap már mennünk kell haza, mivel vége a szünetnek ,pedig  nagyon jól éreztem magam. Az elmúlt 3 napban mindenkivel összebarátkoztam , és nemtudom mikor lesz újra alkalmunk így összejönni, mivel mindannyian készülünk az érettségire. Az egyetlen dolog, mely újra mosolyt csalt az arcomra , az Harry volt, mivel hazalátogat. De addig is kiélvezem azt a pár napot, melyet még itt tölthetek.

-Hol a saláta ? - állt meg Violet előtt Luke, mire a lány kinyitotta a szemeit.

-Az asztalon - mutatott az említett tárgy felé .

Luke zavarodottan fordult meg , mire felhúztam a szemöldököm.

-Kiszúrja a szemed, és nem veszed észre ! - morgott Violet .

Luke nem szólt semmit , de érezhető volt a feszültség köztük. Végül a fiú elindult az asztal felé , mire Violet nagyot sóhajtott. Leplezett fájdalommal nézett a fiú után , aki nevetve passzolta oda Adamnek a tálat.  Furcsállva tornáztam magam ülő helyzetbe , egyenesen a lány szemébe néztem.

-Hé, jól vagy ? - kérdeztem aggódva, látva a keserűséget a szemében.

-Persze , csak...csak annyira nehéz - néz rám félve.

-Mi történt ? - kérdezem halkan.

-Tudod, mi együtt voltunk egy ideig, de Luke megcsalt - nyelt nagyot - Nem olyan rég történt, és nem is voltunk sokat együtt.

-Sajnálom... - simítottam végig a karján, mire elmosolyodott.

-Nem kell, jól vagyok - nézett a hússal szenvedő fiúra, majd vissza rám - Majd találok valakit, aki megbecsül.

-Biztos vagyok benne - mosolyogtam.

Kezemet lassan leemeltem karjáról, majd az ölembe ejtettem. Stacy huppant le mellém az ágyra , látszott rajta, hogy nagyon megszenvedett a fiúkkal. Halkan felnevettem , majd feljebb csúsztam, hogy barátnőm is elférjen. A nap sugarai lassan eltűntek az égről, és ezzel egyidőben a levegő is kezdett lehűlni. Mindannyian letelepedtünk a tűz köré , ahol még mindig sültek a húsok, ám mostmár Katelyn irányítása alatt. Lassacskán mindeki lenyugodott , a húsok is elkészűltek, így nekiláthattunk a késői vacsorának. Nevetve hallgattam a fiúk hülyüléseit, melyek sokszor értelmetlen vitákba fulladtak, melynek az lett a vége , hogy Peter gazdagodott egy paradicsommal az arcán. 
Nevetve néztem végig a társaságon , tekintetem találkozott Adaméval , mire ő is elmosolyodott. Arcán a tűz árnyai játszottak , miközben harapott mégegyet a kenyerébe. Azt hiszem erre a pár napra örök életemben emlékezni fogok ...