A tűz pattogása , és víg nevetéseink vegyültek a tenger hullámainak halk morajával. A mályvacukrok finom illata járta be a levegőt , a hold hídként vetült az egyenletlen vízfelületre. Levakarhatatlan mosollyal az arcomon néztem a mellettem ülő Peter bajlódását a túlságosan elolvadt mályvacukorral. Az enyém még sült a tűz közepén , ám Adam néha kitúrt onnan. Nem hagytam annyiban ,így kezdetét vette a harc, a jobb helyért. Nevetve lökdöstem a a botra tűzött mályvacukrot , melynek gazdája ezt nem nézte jó szemmel.
Végül feladtam, és inkább kiemeltem a tűzből a megsült cukrom. Undorodva csíptem le belőle egy kicsit , majd figyeltem, ahogy egyre csak nyúlik, nyúlik és nyúlik...
-Lauren , fúj - nevetett fel hirtelen Peter, amint észrevette mit csinálok.
Fintorogva feszegettem a mályvacukor határait, míg végül olyan hosszúra ki nem nyújtottam, hogy a cukor nem bírta tovább , és elszakadt , ám ezzel együtt le is repült a botomról. Megrökönyödve meredtem az üres botra, majd tekintetem találkozott Peterével , aki a fejét csóválva, küzdve a nevetéssel intett egyet, miszerint forduljak meg. Nagyot nyelve , lassan fordítottam a tekintetem balra ,előre félve kit találtam el. Meglepődve néztem farkasszemet Lukeal , akinek fél arcát egy hatalmas fehér paca takarta el. Tekintete nem volt túl boldog, sőt, kék szemei szikrákat szórtak. Úgy nézett rám , mint valami boszorkányra, ami azt váltotta ki belőlem , hogy olyan hangosan felnevettem, mint szerintem még soha . Erre már a fiú is elmosolyodott , majd lehámozta magáról a finomságot.
-Ezt megjegyeztem - rázta az ujját fenyegetően , ám szája szegletén mosoly bujkált.
-Én is ... - nevettem teljesen elfeledkezve magamról.
Luke a fejét csóválva letelepedett mellém , ezzel teljesen összenyomva engem. Durcásan kezdem el bökdösni, mire végre méltóztatott kicsit kíjebb csúszni a farönkön. Alkarommal térdemre támaszkodtam , majd mosolyogva figyeltem a többieket.
Nagyot morogva fordultam a bal oldalamra, nem akartam még felkelni. Sokáig fészkelődtem, mire végre megtaláltam a tökéletes pózt . Kezem kinyújtottam, mire egy farmer szárát tapintottam ki. Szemeim kipattantak, szinte sikítva ültem fel , mire Peterből hatalmas nevetés tört ki. Az ágyam szélént ült , fehér pólót , és egy kék térdnadrágot viselt, haját már pontosan belőtte. Nagyokat lihegve próbáltam rendezni pulzusom , miközben Peter szinte elterült az ágyamon a nevetéstől.
-Idióta ! - ragadtam meg egy párnát, és erőből hozzá vágtam.
Peter továbbra is nevetve tornászta magát ülő helyzetbe, mire én is elmosolyodtam, de azért ütöttem rajta még egyet.
-Mit keresel te itt ? - öleltem át a párnát, majd várakozva néztem a fiúra.
-Mindjárt reggeli - fejezte be a nevetést - Bár én kétszer meggondolom hogy eszek-e belőle !
-Mert ? - ráncoltam a homlokom.
-Josh csinálta - nézett rám, mire nevetve megcsóváltam a fejem.
-Biztos vagyok benne, hogy megmérgezte ! - bólogattam , majd visszahelyeztem a párnát a helyére .
Peter elmosolyodott, majd fellökte magát az ágyról. Az ajtóhoz ment, majd kinyitotta, de még gyorsan visszanézett rám.
-Szólok nekik, hogy várjanak meg ! - mosolygott, majd kilépett a szobából.
Kikászálódtam az ágyból , magamra kaptam a székre dobott sortom, majd a bőröndömhöz csoszogtam. Kihalásztam az egyik kedvenc pólóm , majd felkaptam egy bézs színű pulcsit. Gyorsítva a tempómon siettem a fürdőszobába. Göndör hajam kifésültem, majd a fejem tetején kontyba fogtam. Sminkel nem bajlódtam , minek ?
-Itt az álomszuszék - kiáltotta el magát Kelsey , majd mosolyogva intett egyet.
-Na , már ideje volt - csapta össze a kezét Adam, és nekilátott a reggelinek.
-Jó reggelt - foglaltam helyet Violet és Stacy között.
-Lemaradtál a legjobbról ! - nevetett Stacy, mire Josh elhúzta a száját.
-Mi történt ? - fordultam körbe értetlenül , mire a többiek is felnevettek.
-Ennyire nem vicces ! - mérgelődött Josh, mire még kíváncsibb lettem.
-Na, mi történt ? - kérdeztem türelmetlenül.
-Elvileg ugye ma Josh csinált volna enni... - kezdett bele Kelsey - Na ez már alapból aggasztó.
-Most mért ? - tette le hitetlenkedve a villáját az említett fiú.
-Josh, imádunk, de nem tudsz sütni, sem főzni ! - szembesítette a ténnyel Violet.
-Nos , szóval Josh kitalálta, hogy csinál palacsintát - magyarázott hevesen Kelsey.
-Reggelire palacsinta ? - néztem Joshra, aki megvonta a vállát.
-Mért ne ? - vette kezébe újra a villát , majd jóízűen megkostólta a reggelit.
-A palacsintával nem is volt baj - nevetett fel Stacy.
-Csakhogy - folytatta Kelsey - Josh megpróbálta feldobni, aminek az lett a következménye, hogy a plafonon maradt !
Hitetlenül megráztam a fejem, majd halkan felnevettem.
-Adam megpróbálta leszedni , ami sikerült is - mosolyodott el Kelsey .
-Kire esett rá ? - nevettem fel hangosan, mire a többiek is csatlakoztak.
-Stacyre ... - mosolygott Luke.
Lehetetlenül néztem a srácokra , akik halkan nevettek.
Jóízűen láttam neki az ételnek, melyet szerencsére senki sem mérgezett meg..legalábbis még mindenki életben van .Miután elfogyasztottuk az ételt én és Stacy elpakoltunk, próbáltuk húzni az időt , mivel én ma már indulok haza. Sajnos az idő nagyon hamar repült , így fél 4 - kor már a tornacipőm húztam a lábamra. A többiek mind az előszobába sereglettek, hogy elköszönjenek.
-Vigyázz magadra - szorított magához először Stacy , mire felnevettem - Nemsokára találkozunk !
Mosolyogva engedtem el , mire Kelsey ugrott a nyakamba. Szomorú mosollyal az arcomon öleltem át.. őket nem fogom egyhamar látni. Kelsey után Josh ölelő karjaiban találtam magam.
-Köszönöm ezt a pár csodás napot - mosolyogtam, mire Josh összeborzolta a hajam.
-Nekem ne lelkizz , arra a barátnők valók ! - engedett el, mire elnevettem magam.
-Hiányozni fogsz , de majd még úgyis találkozunk - mosolygott bájosan Violet, majd átölelt.
-Igen, nem rázol le minket - ölelt át Adam is.
-Megkerestek ? - nevettem.
-Még szép - csatlakozott az ölelkezéshez Luke is.
Ennek annyira nem örültem, mert kis híján szétnyomtak a szeretetükkel, de hagytam, mert jól esett .
-Jól van , elég volt - bújtam ki nagy nehezen szorításukból, majd megmarkoltam a bőröndöm fogantyúját.
Peter már a kocsinál állt, ő visz ki az állomásra. Elvette a bőröndöm , majd a csomagtartóba helyezte. Megkerültem a kocsit, majd kinyitottam az ajtót. Mosolyogva intettem még egy utolsót az ajtóban nyomorgó társaság felé, majd beszálltam. A motor felzúgott , majd a kocsi kikanyarodott az utcára.
-Nem a legkellemesebb belegondolni, hogy pár nap múlva suli - sóhajtottam nagyot.
-Akkor ne gondolj bele - rántott vállat Peter , mire csak megcsóváltam a fejem.
Bizonytalanul lépkedtem a sűrű tömeg között. Emberek siettek az épp induló vonatokhoz, gyermekek, és családtagok búcsúzkodtak . A levegőt kiabálások, beszédfoszlányok , nevetések , és vonat sípok hangja töltötte be. Nagy nehezen megtaláltam a vonatom , melyre habozás nélkül fel is szálltam. Kerestem egy üres kabint , melynek feltártam az ajtaját. Ahogy visszacsuktam megszűntek a kiabálások, már csak halk morajként jutottak a fülembe. Bőröndöm felhelyeztem a felettem húzódó tartóra, majd fáradtan levágódtam az ülésre. Kistáskámból kihalásztam a telefonom , majd bedugtam a fülesem.
Az út csiga lassúan telt , minden egyes perc kín szenvedés volt számomra. A zene valamelyest elvonta a figyelmem, de még így is 5 percenként pillantottam az órára. Végre valahára ismerős környéket pillantottam meg , a vonat már London külvárosában robogott gőzerővel. Izgatottan pattantam fel helyemről, majd lekaptam a bőröndöm. Pár perc múlva a vonat lassítani kezdett, majd megjelentek az állomás csupasz falai. Kitártam a kabin ajtaját , majd ügyetlenül, botorkálva indultam meg az ajtó felé. A vonat mégjobban lassított, majd megállt. Mosolyogva léptem a betonra , majd bőröndöm a földre helyeztem. Kihúztam a fogantyúját, majd megmarkoltam, és elindultam a peron szélén a kijárat felé.
A kulcsot a zárba helyeztem, majd elforgattam, mire az ajtó feltárult. Izgatottan léptem be , majd kiáltottam egy 'Megjöttem'-et...ám semmi válasz nem érkezett. Furcsállva csuktam be az ajtót, táskám ledobtam a székre, majd elindultam az emeletre.
-Hahó ! - kiáltottam, ám továbbra sem érkezett válasz - Harry ?
Összeráncolt szemöldökkel nyitottam be a szobájába, ám az üresen kongott , nyoma sem volt , hogy itt lett volna. Idegesen robogtam le a lépcsőn , felkaptam a táskám, és kutakodni kezdtem, míg végre meg nem kaparintottam a telefonom. Kezemmel a pulton dobolva vártam , hogy felvegye , ám a telefon egy idő után hangpostára kapcsolt. Megpróbáltam még vagy 3-szor, ám semmi...nem vettem fel. Feszülten meredtem a telefonra, hátha visszahív , de ez sem történt meg.
Idegesen kezdtem járkálni a lakásban , majd gyorsan tárcsázni kezdtem Annet.
-Haló - szólt bele a telefonba, mire egy kicsit megkönnyebűltem.
-Anne, Lauren vagyok ! - hadartam idegesen.
-Lauren ? Oh, szia - lepődött meg - Mi újság veletek ? Segítsek valamiben ?
-Harry ott van ? - kérdeztem félve.
-Nem, nincs miért ? - kérdezte meglepődve.
-Nem veszi fel a telefont, pedig már itthon kéne lennie...3 órája - mászkáltam újra fel alá.
-Nincs még nálatok ? - kérdezte, hangjában némi féltést véltem felfedezni - A srácokat próbáltad már hívni ?
-Nem...hívjam őket ? - álltam meg, majd arcon csaptam magam- Rendben, akkor most leteszem.
Hogy nem jutott eszembe a srácokat hívni ? Én is elég nehéz eset vagyok. Gyorsan pörgettem a névjegyzékben , majd az első névnél, aki jelen esetben Liam volt megállítottam. Épp hívni akartam, mikor kulcsok zörgésére lettem figyelmes. Felkaptam a fejem , mire résnyire kinyílt az ajtó. Fülem női hangok csapták meg, melyet nem tudtam hova tenni . Mivel jobb nem jutott eszembe a nappaliba futottam, majd bebújtam az ajtó mögé. Nemsokára ajtócsapódást hallottam, majd végre meghallottam Harry feldúlt hangját.
-Meddig akarod még ezt csinálni ? - kérdezte idegesen.
-Ameddig kell - jött a válasz egy női hang keretében.
Léptek zaja csapta meg fülem, majd Harry lépett be a nappaliba , és megállt a kanapé mögött.
-Semmi értelme, te is tudod ! Fogadd el ! - fél szemmel láttam, ahogy kezei ökölbe szorulnak.
-Soha ! - sziszegte a lány, majd ő is beljebb lépett.
Háttal állt nekem, így nem tudtam beazonosítani ki lehet. Szőke haja fürtökben omlott vállára, kezeit csípőre tette.
-Nem próbálkozol eléggé, az a baj ! - suttogta végül.
Harry kezei egy kicsit ellágyultak, ám szemében undor és megvetés tükröződött. Közelebb lépett a lányhoz, aki közben leengedte kezeit. Lélegzet visszafolytva vártam a folytatást, miközben ajkaimba harapva folytottam el a sírást. A két test közel volt egymáshoz , túl közel...
És ekkor meghallottam a hangot...a hangot, mikor két ajak összeér, a hangot , mikor valaki hasában felélednek a pillangók, a hangot , mikor valaki szíve kihagy egy ütemet . A hangot, mikor valaki szíve apró darabokra törik . Könnyeim megállíthatatlanul kezdtek hullani szemeimből. Belül égetett, szúrt a fájdalom... úgy éreztem becsapott és elárult. Könnyeim, mintha csak véres csíkot húztak volna maguk után égették arcom.
-Meddig tart még ez ? - hallottam meg Harry hangját.
-Ameddig én mondom - mondta a lány .
Ekkor nem bírtam már tovább , zokogva léptem elő búvóhelyemről. Harry arca lefagyott , kétségbeesetten nézett rám, mire a lány is megfordult. Ledöbbenten néztem rá, szemeiben ugyanolyan meglepettség csillogott, mint enyéimben. Senki sem szólt egy szót sem , csak meredtünk egymásra. Könnyeim továbbra is folytak arcomon , nem bírtam elhinni. Sokszor gondoltam arra, hogy félt , vagy csak attól, hogy mit mondanának ránk. Eszembe jutott, az is, hogy szégyell, de ez nem ! Sosem hittem volna , hogy miatta , nem vállalhat fel...Taylor miatt .
Egyszerűen képtelen voltam tovább gondolkozni, menekülni akartam az engem széttépő lényektől, melyek beszőtték egész testem.
Futni , minél messzebb !
-Gyűlöllek ! - suttogtam, majd kiviharoztam a szobából.
-Vigyázz magadra - szorított magához először Stacy , mire felnevettem - Nemsokára találkozunk !
Mosolyogva engedtem el , mire Kelsey ugrott a nyakamba. Szomorú mosollyal az arcomon öleltem át.. őket nem fogom egyhamar látni. Kelsey után Josh ölelő karjaiban találtam magam.
-Köszönöm ezt a pár csodás napot - mosolyogtam, mire Josh összeborzolta a hajam.
-Nekem ne lelkizz , arra a barátnők valók ! - engedett el, mire elnevettem magam.
-Hiányozni fogsz , de majd még úgyis találkozunk - mosolygott bájosan Violet, majd átölelt.
-Igen, nem rázol le minket - ölelt át Adam is.
-Megkerestek ? - nevettem.
-Még szép - csatlakozott az ölelkezéshez Luke is.
Ennek annyira nem örültem, mert kis híján szétnyomtak a szeretetükkel, de hagytam, mert jól esett .
-Jól van , elég volt - bújtam ki nagy nehezen szorításukból, majd megmarkoltam a bőröndöm fogantyúját.
Peter már a kocsinál állt, ő visz ki az állomásra. Elvette a bőröndöm , majd a csomagtartóba helyezte. Megkerültem a kocsit, majd kinyitottam az ajtót. Mosolyogva intettem még egy utolsót az ajtóban nyomorgó társaság felé, majd beszálltam. A motor felzúgott , majd a kocsi kikanyarodott az utcára.
-Nem a legkellemesebb belegondolni, hogy pár nap múlva suli - sóhajtottam nagyot.
-Akkor ne gondolj bele - rántott vállat Peter , mire csak megcsóváltam a fejem.
Bizonytalanul lépkedtem a sűrű tömeg között. Emberek siettek az épp induló vonatokhoz, gyermekek, és családtagok búcsúzkodtak . A levegőt kiabálások, beszédfoszlányok , nevetések , és vonat sípok hangja töltötte be. Nagy nehezen megtaláltam a vonatom , melyre habozás nélkül fel is szálltam. Kerestem egy üres kabint , melynek feltártam az ajtaját. Ahogy visszacsuktam megszűntek a kiabálások, már csak halk morajként jutottak a fülembe. Bőröndöm felhelyeztem a felettem húzódó tartóra, majd fáradtan levágódtam az ülésre. Kistáskámból kihalásztam a telefonom , majd bedugtam a fülesem.
Az út csiga lassúan telt , minden egyes perc kín szenvedés volt számomra. A zene valamelyest elvonta a figyelmem, de még így is 5 percenként pillantottam az órára. Végre valahára ismerős környéket pillantottam meg , a vonat már London külvárosában robogott gőzerővel. Izgatottan pattantam fel helyemről, majd lekaptam a bőröndöm. Pár perc múlva a vonat lassítani kezdett, majd megjelentek az állomás csupasz falai. Kitártam a kabin ajtaját , majd ügyetlenül, botorkálva indultam meg az ajtó felé. A vonat mégjobban lassított, majd megállt. Mosolyogva léptem a betonra , majd bőröndöm a földre helyeztem. Kihúztam a fogantyúját, majd megmarkoltam, és elindultam a peron szélén a kijárat felé.
A kulcsot a zárba helyeztem, majd elforgattam, mire az ajtó feltárult. Izgatottan léptem be , majd kiáltottam egy 'Megjöttem'-et...ám semmi válasz nem érkezett. Furcsállva csuktam be az ajtót, táskám ledobtam a székre, majd elindultam az emeletre.
-Hahó ! - kiáltottam, ám továbbra sem érkezett válasz - Harry ?
Összeráncolt szemöldökkel nyitottam be a szobájába, ám az üresen kongott , nyoma sem volt , hogy itt lett volna. Idegesen robogtam le a lépcsőn , felkaptam a táskám, és kutakodni kezdtem, míg végre meg nem kaparintottam a telefonom. Kezemmel a pulton dobolva vártam , hogy felvegye , ám a telefon egy idő után hangpostára kapcsolt. Megpróbáltam még vagy 3-szor, ám semmi...nem vettem fel. Feszülten meredtem a telefonra, hátha visszahív , de ez sem történt meg.
Idegesen kezdtem járkálni a lakásban , majd gyorsan tárcsázni kezdtem Annet.
-Haló - szólt bele a telefonba, mire egy kicsit megkönnyebűltem.
-Anne, Lauren vagyok ! - hadartam idegesen.
-Lauren ? Oh, szia - lepődött meg - Mi újság veletek ? Segítsek valamiben ?
-Harry ott van ? - kérdeztem félve.
-Nem, nincs miért ? - kérdezte meglepődve.
-Nem veszi fel a telefont, pedig már itthon kéne lennie...3 órája - mászkáltam újra fel alá.
-Nincs még nálatok ? - kérdezte, hangjában némi féltést véltem felfedezni - A srácokat próbáltad már hívni ?
-Nem...hívjam őket ? - álltam meg, majd arcon csaptam magam- Rendben, akkor most leteszem.
Hogy nem jutott eszembe a srácokat hívni ? Én is elég nehéz eset vagyok. Gyorsan pörgettem a névjegyzékben , majd az első névnél, aki jelen esetben Liam volt megállítottam. Épp hívni akartam, mikor kulcsok zörgésére lettem figyelmes. Felkaptam a fejem , mire résnyire kinyílt az ajtó. Fülem női hangok csapták meg, melyet nem tudtam hova tenni . Mivel jobb nem jutott eszembe a nappaliba futottam, majd bebújtam az ajtó mögé. Nemsokára ajtócsapódást hallottam, majd végre meghallottam Harry feldúlt hangját.
-Meddig akarod még ezt csinálni ? - kérdezte idegesen.
-Ameddig kell - jött a válasz egy női hang keretében.
Léptek zaja csapta meg fülem, majd Harry lépett be a nappaliba , és megállt a kanapé mögött.
-Semmi értelme, te is tudod ! Fogadd el ! - fél szemmel láttam, ahogy kezei ökölbe szorulnak.
-Soha ! - sziszegte a lány, majd ő is beljebb lépett.
Háttal állt nekem, így nem tudtam beazonosítani ki lehet. Szőke haja fürtökben omlott vállára, kezeit csípőre tette.
-Nem próbálkozol eléggé, az a baj ! - suttogta végül.
Harry kezei egy kicsit ellágyultak, ám szemében undor és megvetés tükröződött. Közelebb lépett a lányhoz, aki közben leengedte kezeit. Lélegzet visszafolytva vártam a folytatást, miközben ajkaimba harapva folytottam el a sírást. A két test közel volt egymáshoz , túl közel...
És ekkor meghallottam a hangot...a hangot, mikor két ajak összeér, a hangot , mikor valaki hasában felélednek a pillangók, a hangot , mikor valaki szíve kihagy egy ütemet . A hangot, mikor valaki szíve apró darabokra törik . Könnyeim megállíthatatlanul kezdtek hullani szemeimből. Belül égetett, szúrt a fájdalom... úgy éreztem becsapott és elárult. Könnyeim, mintha csak véres csíkot húztak volna maguk után égették arcom.
-Meddig tart még ez ? - hallottam meg Harry hangját.
-Ameddig én mondom - mondta a lány .
Ekkor nem bírtam már tovább , zokogva léptem elő búvóhelyemről. Harry arca lefagyott , kétségbeesetten nézett rám, mire a lány is megfordult. Ledöbbenten néztem rá, szemeiben ugyanolyan meglepettség csillogott, mint enyéimben. Senki sem szólt egy szót sem , csak meredtünk egymásra. Könnyeim továbbra is folytak arcomon , nem bírtam elhinni. Sokszor gondoltam arra, hogy félt , vagy csak attól, hogy mit mondanának ránk. Eszembe jutott, az is, hogy szégyell, de ez nem ! Sosem hittem volna , hogy miatta , nem vállalhat fel...Taylor miatt .
Egyszerűen képtelen voltam tovább gondolkozni, menekülni akartam az engem széttépő lényektől, melyek beszőtték egész testem.
Futni , minél messzebb !
-Gyűlöllek ! - suttogtam, majd kiviharoztam a szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése