-Ezzel már elkéstél - suttogtam .
Harry arca lefagyott , fájdalmasan figyeltem, ahogy végre elengedett , majd csalódottságát nem is leplezve meredt rám. Nem szólt semmit, úgy tűnt kereste a szavakat .
-Akkor ennyi ? - tárta szét a karját végül.
-Hogy tudnék megbízni benned ezek után ? - kérdeztem felemelve a hangom - Azóta is ? Azóta is találkoztok ?
A válasz csak egy apró fejrázás volt , melyet tudomásul is vettem. Feszülten meredtem magam elé, ám belül ürességet éreztem.
-Tehát vége - lépett hátrébb egy lépést.
-Kérlek ne nehezítsd meg Harry , így is nehéz - akadtam ki , majd fájdalmasan sóhajtottam fel. - Én sajnálom, de...
-Marhára nincs szükségem a sajnálatodra - förmedt rám, hangjából mintha minden kedvesség eltűnt volna.
Hevesen viharzott fel az emeletre , furcsa ürességet hagyva maga után. Pár percig csendben álltam, majd felkaptam a táskám , és a szatyrot , és kiviharoztam a lakásból.
-Peter, gyere ! - kiáltottam el magam , majd a pultnak támaszkodva vártam.
Pár perc múlva megjelent a fiú , érdeklődve lépett hozzám.
-Mi az ? - mosolyodott el , majd óvatosan átölelt.
-Kostóld meg - kértem kedvesen, és a fortyogó fazékra böktem...életem első levese.
Peter gyorsan húzódott el, mire hitetlenül felnevettem. Jó rendben, nem tudok főzni, de nem lesz semmi baja , ha megkostólja !
-Biztos vagy benne ? Még nem szeretnék meghalni ! - rázta a fejét.
-De szemét vagy - vágtam hozzá nevetve a konyharuhát.
-Na mutasd - lépett a tűzhelyhez.
Óvatosan merített egy kicsit a fakanállal, majd miután gondosan megfújta , a szájához emelte. Izgatottan vártam, hogy ízlik -e majd neki , ám a várt hatás elmaradt . Peter a mosdó kagylóhoz rohant, és gyorsan öblítette ki a száját.
-Ennyire nem lehet rossz - keseredtem el végleg.
-Egy kicsit ehetetlenül íztelen és édes ! - vett elő egy poharat , és töltött magának egy pohár vizet- Raktál bele sót ?
-Persze - emeltem fel az üveget , melyben az említett ízesítő szert véltem felfedezni.Peter válla megrándult, nem sokon múlott, hogy hangos nevetésben törjön ki - Kérlek , mond, hogy ez nem cukor ! - hunytam le szemeimet, mire Peter hangosan felnevetett.
Durcásan raktam le az asztalra a cukrot, majd karba tett kézzel figyeltem, ahogy barátom jót szórakozik rajtam . Amint észrevette, hogy összeráncolt szemöldökkel figyelem lassan elhallgatott, majd mosolyogva közelebb lépett.
-Na, ne durcizz - ölelt át , majd belepuszilt hajamba - Lehet nem kéne szakácsnak menned.
-Jól van maradj már ! - böktem oldalba.
Mosolyogva bújtam hozzá , beszívtam jellegzetes illatát . Furcsa érzések kavarogtak bennem , de bármennyire is próbálkoztam, nem éreztem azt a felhőtlen boldogságot, mint Harry mellett. Sokan azt gondolnák , hogy becsapom , hogy undorító vagyok , de nem ! Egyszerűen csak idő kell ...csak ennyi az egész ...
-Mennem kell - mormogtam a hajamba , majd lassan eltolt magától.
-Tudom - mosolyodtam el erőltetetten .
Gyors csókot leheltem ajkaira, majd elengedtem , nehogy miattam késsen el. Peter gyorsan magára kapta cipőjét , majd belebújva kabátjába még egy utolsó puszit nyomott ajkaimra, majd sietősen lépett ki az ajtón. A falnak dőlve meredtem utána , kezeimet összefűztem mellkasomon. Szívemben ürességet éreztem, melyet nem tudtam hova tenni...hisz ha úgy vesszük végre újra rendes az életem. Egyetemre járok , külön élek , és itt van mellettem Peter, aki szeret. Azonban mégis, mintha hiányozna valami...
Nagyot sóhajtva löktem el magam a faltól , majd szemüvegem megigazítva a szobába indultam. Belépve az asztalhoz siettem , majd kihalásztam a táskámból a telefonom. Elterültem az ágyon , majd érdeklődve néztem meg , keresett -e valaki, ám úgy tűnt senkinek sem hiányoztam. Épp anyának írtam egy sms-t , mikor csengettek. Furcsállva ültem fel...nem várok senki .
Gyorsan sliccoltam az ajtóhoz , majd kíváncsian nyitottam ki, azonban meglepetésemben szinte a szám is eltátottam.
-Ti mit kerestek itt ? - kérdeztem megrökönyödve.
-Én is örülök , hogy látlak - jegyezte meg Zayn ironikusan, majd elmosolyodott - Rég láttunk, érdekelt mi van veled.
-Nem zavarunk ? - érdeklődött Perrie kedvesen.
-Nem ...nem gyertek be - motyogtam , majd elálltam az útból.
Zayn és Perrie mosolyogva lépett beljebb, majd gyorsan le is vetkőztek. Furcsálltam, hogy itt vannak , főleg, hogy Harryvel már szakítottunk...egyáltalán honnan tudták, hogy itt lakom ?
-Én tényleg örülök , hogy itt vagytok, ne értsétek félre , de honnan tudtátok, hogy itt lakom ? Anyának azt mondtam ne mondja el Harrynek !
-Harrynek nem is mondta - mosolygott Zayn, majd helyet foglalt Perrie mellett a kanapén.
Bosszúsan gondoltam anyára, lehet szólnom kéne neki, hogy mikor azt mondom ne szóljon Harrynek , úgy értem a többieknek sem. Gyorsan megráztam a fejem, majd halvány mosollyal az arcomon ültem le velük szembe. Tekintetem végigjárattam a szobán , és hirtelen elszégyelltem magam.
-Nem számítottam rá , hogy jönnek, nézzétek el a kupit - szabadkoztam, mire Perrie legyintett egyet.
-Ugyan - mosolygott.
-Inni kértek ? - pattantam fel , majd kiviharoztam a konyhába.
Elvettem 3 poharat a polcról , majd kitártam a hűtőt , és szereztem pár üdítőt. Figyelmesen, nehogy elejtsek bármit is indultam vissza, majd az üdítőket és a poharakat is a kis dohányzó asztalra helyeztem. Kényelmesen huppantam vissza a fotelba , majd töltöttem a többieknek is.
-Veletek minden rendben ? - érdeklődtem mosolyogva.
Kimondhatatlanul jól esett, hogy nem felejtettek el , és hogy meglátogattak. Elvettem a poharam , majd belekortyoltam baracklevembe , miközben figyelmesen vártam a választ.
-Megvagyunk - sóhajtott Zayn - Csak alig van szabadidőnk.
-Hát igen, ezt már megszoktam - mosolyodtam el keserűen.
Visszaraktam a tálcára a poharam , majd hátradőltem a bútoron. Halovány mosollyal az arcomon figyeltem a Zerrie párost , sugárzott róluk a boldogság. Szerették egymást, és nem sopánkodtak azon, hogy alig van idejük egymásra, inkább kihasználták, azt a kis időt is, míg együtt lehetnek.
-Remélem nem vagytok éhesek - néztem végig rajtuk - Mert csak agyoncukrozott , szétfőtt levessel tudok szolgálni !
-Mi van ? - nevetett fel Zayn hitetlenül .
-Jól van , már megkaptam párszor - dőltem hátra, kezdett idegesíteni, hogy mindenki kiröhög - Nem vagyok egy konyhatündér, na !
-Azt már tapasztaltuk - nevetett továbbra is.
-Belehet fejezni - nevettem fel végül én is .
Bal lábam átlendítettem a jobbon , majd combomra támaszkodtam. Perrie a poharáért nyúlt , majd lassan belekortyolt üdítőébe. Mosolyogva néztem rá , és megint rákellett döbbennem , mennyire egyedi stílusa van. Egy rövid, lenge fehér pólót viselt nyaklánccal , és egy kék farmert. Fehér , bolyhos sapkája még jobban feldobta viseletét , szőke haja hullámosan omlott vállára. Kedvesen mosolyodott el , majd visszarakta a poharat a helyére.
-Úgy látom veled minden rendben - nézett körbe.
-Nagyjából- válaszoltam bizonytalanabbul a kelleténél .
Mosolyogva hallgattam, ahogy mesélnek , nekem is volt elég sok mondanivalóm, így nagyon hamar elrepült az idő , szeptember lévén már 6-kor kezdett sötétedni. Zayn és Perrie készülődni kezdtek , én pedig fájó szívvel vettem tudomásul, hogy bizony most egy ideig nem fogunk találkozni. Szorosan megöleltem Zayn, majd Perriet is , majd mindketten kiléptek az ajtón. Fáradtan, mégis mosollyal az arcomon siklottam a szobába , felkaptam a könyvem, és indultam volna vissza a nappaliba , ám a tükör előtt megtorpantam, és végignéztem magamon.
Teljes mértékben sosem voltam megelégedve magammal, mindig is átlagosnak és unalmasnak tartottam magam , és ahogy néztem magam meg is győződtem igazamról. Hosszú hullámos hajam vállaimra omlott, már lassan derekamig ért , egyszerű barna , lenge póló volt rajtam , fekete farmerrel. A stílusom nem volt egyedi , sem vagány . Átlagos volt... ezért sem értettem , hogy tetszettem Harrynek ? Ő egy világsztár , minden percben rajongók milliói vágyakoznak utána, akárkit megkaphatott volna...mégis meglátott bennem valamit. De ő már a múlt , lekéne zárnom magamban...mégsem megy.
Visszadobtam a könyvet az ágyra , majd hirtelen felindulásból indultam meg az előszobába. Magamra húztam barna bakancsom , majd felkaptam a bőrdzsekim és kiléptem az ajtón. Gyorsan igyekeztem lefelé, közben magamra tekertem sálam. Nem tudom miért, de úgy éreztem muszáj egy kicsit kiszellőztetnem a fejem. Nagy erővel löktem ki a bejárati ajtót , mire hajamba kapott az őszi szél. Kezeimet zsebre dugtam, majd elindultam a lakóházak között. Már sötét volt , és az sem érdekelt, hogy Peternek sem szóltam , csak egy kis magányra vágytam.
Csendesen vágtam át egy kis utcán , mire egy térre értem. Egy focipálya és egy játszótér foglalt itt helyet , ám ilyenkor senki sem volt itt. Kissé ijesztő hatást keltett a kihalt játszótér a sötétben, mégis elindultam felé. A kapu nyikorogva tárult fel előttem , majd elindultam a hinta felé. Nem volt hideg, mégis inkább összehúztam dzsekim, majd letelepedtem a hintára. Lassan kezdtem lökni magam , próbáltam rendezni magamban a gondolatokat. Több , mint 3 hónap nem volt elég ahhoz , hogy kiverjem rendesen a fejemből Harryt. Peternek sosem mondtam mért szakítottunk, a kapcsolatunkról sem tudott sokat. Úgy éreztem elég annyit tudnia, hogy együtt voltunk. Nem mondtam neki, hogy mikor hozzáköltöztem, Harry miatt voltam olyan, amilyen és azt sem, hogy nemrég találkoztam vele. Talán jobb is...még rendeznem kell magamban a dolgokat.
-Mikor vagyunk már ott ? - kérdeztem ötödjére, mire Peter kínjában már felnevetett.
-Mondtam, hogy nem tudom - pillantott rám, majd vissza az útra - Vezethetsz te is.
-Nem tudom hova kell menni - ráztam a fejem, majd inkább hátradőltem az ülésen.
Lábam kényelmesen pihentettem a műszerfalon , miközben sálammal kezdtem játszadozni unalom űzés képen. A rádió halkan szólt, miközben Peter letért az autópályáról. Felkaptam a fejem , és a kis várost kezdtem figyelni.
-Mostmár ott vagyunk ? - fordultam felé , mire elmosolyodott.
Más esetben nem nyafognék ennyit , de már vagy 2 órája utaztunk, és különben is,Peter, állítása szerint szereti mikor ilyen vagyok.
-Ha ez a ház az , akkor igen - parkolt le egy fehér kerítéses , takaros ház előtt.
-Ez az ? - húztam fel a szemöldököm, mire Peter egy aprót bólintott.
Gyorsan magamra kaptam a tornacipőm , majd kitártam az ajtót , és kiszálltam a kocsiból. Peter már a kapuban állt , és várta, hogy én is megérkezzek. Mosolyogva siettem mellé , majd együtt beléptünk a kertbe. Halk nevetések és kiabálások moraja szűrődött ki a házból, mire akaratom ellenére elmosolyodtam. Megnyomtam a csengőt, majd kezeimet zsebeimbe rejtve vártam, hogy valaki beengedjen. Peter a falnak támaszkodott, és mosolyogva nézett végig rajtam. Halványan elmosolyodtam , majd újra a csengőhöz nyúltam, mivel úgy tűnt senki nem hallotta meg, hogy itt vagyunk. Ahogy megnyomtam a gombot nyílt az ajtó és Katelynnel találtam szembe magam.
-Szia - ugrottam a nyakába, mire nevetve visszaölelt.
-Lauren, Lauren - cammogott - Nem változtál.
-Te sem - engedtem el, mire haloványan elmosolyodott. Fekete haja egyenesen omlott vállára , sötét pólót, és farmert viselt. Alacsony termetével senki sem nézné ki belőle mennyire kemény és szívós tud lenni , és pont ettől egyedi. Beljebb léptem, helyet adva Peternek is , mire Violet sietett elém. Most azonban ő ugrott a nyakamba. Mosolyogva öleltem vissza , bekellett vallanom ,hogy nagyon is hiányoztak.
-Jó látni téged - engedett el.
Gyorsan megöleltem Lukeot és Adamet is , majd nekiálltam lehámozni magamról a kabátom. A srácok a konyhába vonultak , míg a többieket a nappaliban találtam. Lehuppantam a kanapéra , majd furcsállva néztem körül.
-Stacy és Josh még nem jöttek ? - kérdeztem, mire Katelyn bosszúsan megrázta a fejét.
-Nem képesek időre idetolni a képüket- hümmögött, mire felnevettem.
Mosolyogva néztem végig a nappalin , mely tökéletesen illett Katelyn és Adam ízléséhez. Látszott, hogy az ő házuk.
-Nem nehéz Adammel lakni ? - dőlt hátra Violet.
-Kész borzalom - fakadt ki Kate, mire elmosolyodtam - De azért örülök, hogy ilyen testvért kaptam.
Csendben bólintottam , biztos jó lehet, ha az embernek van valakije , akire mindig számíthat. A legtöbb testvér sokszor szeretné, ha egyke lenne , nem is tudják mekkora kincs egy testvér, még akkor is, ha néha az őrületbe kerget.
-Katelyn - ordibált át Adam - Gyere egy kicsit !
A lány segítőkészen pattant fel , majd átsietett a konyhába. Érdeklődve fordultam Violet felé , majd kicsit közelebb is csúsztam hozzá.
-Lukeal hogy álltok ? - kérdeztem kedvesen, mire Violet szégyenlősen lehajtotta a fejét .
-Úgy döntöttünk megpróbáljuk újra - tördelte a kezét, de elmosolyodott- De nem akarjuk elkapkodni, még nem tud róla senki .
-Gratulálok nektek - mosolyodtam el halványan.
Ahogy kimondtam Katelyn lépett be a nappaliba , oldalán Adammal. Úgy tűnt a fiúk is csatlakoznak hozzánk. Peter huppant le mellém, karját lazán átlendítette vállamon. Violet sejtelmesen mosolyodott el , tekintetében a megvilágosodás és a kíváncsiság keveredett. Luke is csatlakozott hozzánk , ám utána Josh lépett a nappaliba , oldalán Stacyvel. Mosolyogva pattantam fel, és szegény szőke barátnőmre vetettem magam.
-Jézusom - nevetett, majd visszaölelt - Nagyon rég láttalak, azt mondtad meglátogatsz !
-Nagyon sajnálom, tényleg - húzódtam el - Összejöttek a dolgok.
-Kezdődhet a buli - kiálltott fel Josh, mire egyszerre nevettünk fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése